Freedom - 18. rész
Drága olvasóim. Sajnálom hogy ilyen hosszú ideje nem jelentkeztem már de most itt vagyok. Tudom azt ígértem, hogy lesz még néhány rész a Freedom befejezéséig de úgy döntöttem kár tovább húzni a történet végét. Nagyon a szívemhez nőtt Lea és Adam története de elérkezett az idő hogy búcsút vegyek tőlük. Remélem tetszett nektek a történet és a befejező rész is majd elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást nektek és nagyon várom a visszajelzéseteket. Ölelés, Angel.
18.rész
Az idő nagyon gyorsan telt és néha azt éreztem nem tudok lépést tartani vele. Alex szépen fejlődött és egy hét után ki is engedtek minket, persze havonta kell mennünk ellenőrzésre. Nekem is sikerült rendbe jönnöm bár ami a lelki problémáimat illeti talán sosem voltam még ennyire bizonytalan. Adam minden nap be jött hozzánk a kórházba és órákon át csak beszélgettünk. Mintha csak akkor ismerkedtünk volna meg. Napról napra egyre jobban éreztem azt hogy vele szeretnék lenni és mennyire hiányzik, de féltem, félek. Mi van ha mégsem működne újra köztünk? Vagy ha újra megcsal? Nem hiszem hogy még egyszer ki tudnám állni azt a sok szenvedést és fájdalmat, ráadásul Alexra is kell gondolnom. A fiamnak apa kell nem pedig valaki aki csak játszik velünk.
- Minden rendben Lea? - zökkentett ki gondolataimból Matt. Épp a hintaszékemben ültem és Alexet ringattam aki jó kisfiú módjára már édesen szuszogott.
- Persze. - suttogtam majd óvatosan felálltam és a kiságyba tettem fiamat. Betakargattam majd lekapcsoltam a lámpát és csatlakoztam Matthez.
- Nem vagy éhes? - kérdezte miközben a hűtőben matatott.
- Nem köszi. - válaszoltam miközben a falón lévő órára pillantottam ami már fél 10-et mutatott - Későre jár szóval szerintem lefekszem. Reggel be kell mennem Londonba.- mondtam miközben a szobám felé mentem.
- Ha gondolod vigyázhatok Alexre, úgy sincs semmi dolgom. Meg lehet átjön Tom is szóval Alex jó kezekben lesz. - vigyorgott. Tom imádta Alexet és Alex is rajong érte.
- Biztos nem baj? Nem szeretném szegény egész nap ide-oda hurcolászni. -
- Dehogy. Örömmel vigyázok rá. - mosolygott majd adott egy puszit. Én is elköszöntem tőle majd a szobámba mentem és lefeküdtem. Pár óra alvás után Alex sírása ébresztett fel. Kikászálódtam az ágyból és átmentem Alexhez. Miután megetettem, elszonyókált és én is visszafeküdtem aludni. Reggel korán keltem és miután megreggeliztem Alex is magához tért.
- Jó reggelt hétalvó. - vettem ki a kiságyból miközben ő mosolyogva nyújtotta felém aprócska kezét. Megvártam míg Matt is felkel majd megetettem és tisztába raktam Alexet - Mindent elrendeztem. - tettem bele a picit a babakocsiba. - Időben fektesd le aludni vagy különben nyűgös lesz.- mondtam miközben a táskámba pakoltam be. Javában tombolt a nyár így nem volt szükségem semmi másra.
- Persze, minden rendben lesz. Majd hívlak. - mosolygott miközben kikísért. Kicsit idegesen ültem be az autóba és róttam a kilométereket London felé. Máskor is hagytam már Alexra a kicsit és tudom hogy jó kezekben van, de akkor is aggódom. Bekapcsoltam a rádiót így sikerült kicsit elterelnem a gondolataimat a kicsiről.
Igazából azért jöttem Londonba hogy Adammel találkozzak de nem tudom helyes-e újra randiznom vele. Kicsit hamarabb értem Adam lakására remélem nem okoz neki nagy gondot. Tétováztam hogy mit csináljak majd miután vettem pár mély levegőt kiszálltam, lezártam az autót és becsengettem.
- Szia! - nyitott ajtót mosolyogva Adam.
- Szia! - mosolyogtam rá kicsit idegesen - Bocs hogy kicsit hamarabb jöttem, remélem nem baj, - mosolyogtam rá.
- Nem dehogy. Gyere be. - állt arrébb hogy be tudjak menni.Kicsit furcsán éreztem magam mivel mikor utoljára itt jártam az egész életem fenekestül felfordult. A lakásban minden ugyan olyan volt azt kivéve hogy kellemes illat lengett körbe mindent.
- Te főztél? - pillantottam hátra meglepett mosollyal az arcomon majd leraktam a táskámat.
- Igen, De nem tudom milyen lesz ez az első hogy mindent egyedül csinálok. - mosolygott édesen. Még mindig hihetetlenül jól néz ki és nehéz neki ellenállni.
-Segítsek valamit? - mosolyogtam rá
- Nem. Szeretném ha te most leülnél és pihennél. Eleget dolgozol Alex mellett. Ugye Ő jól van? - kérdezte aggódva miközben kavargatta az ételt.
- Persze jól. Furcsa volt most otthon hagyni. Kicsit bűntudatom is van miatta. - hajtottam le a fejem.
- Ugyan már Lea, ennyi neked is jár. Matt vigyázni fog rá. - nyugtatott meg. Míg elkészült Adam a főzéssel rengeteget beszélgetünk és hihetetlen de ennyi idő után is képes volt megnevettetni.
- Ideje koccintani. - vett elő a hűtőből egy üveg pezsgőt.
- Autóval vagyok Adam. -
- Kérlek, majd itt alszol. Van elég vendég szoba. - mosolygott rám és nem lehetett visszautasítani. Beszélgettünk közben pedig folyamatosan fogyott a pezsgő. Majd előkerült még egy üveg aztán meg még egy.
Már a harmadik üveg pezsgőnél jártunk és egyre jobban éreztem a hatását.
- Mennem kellene. - néztem az órára
- Kérlek ne, Olyan jó veled beszélgetni. - nézett rám miközben egy hajszálat a fülem mögé rakott. Érintésétől kirázott a hideg és egyből éreztem ahogy forróság önti el a testem. Pár pillanatig néztük egymást majd hihetetlen sebességgel estünk egymásnak.
- Annyira hiányoztál.- simogatta meg az arcom órákkal később.
- Nem lett volna szabad ennek megtörténnie. - ültem fel és öltözni kezdtem de Adam visszahúzott.
- Lea kérlek figyelj rám. Nálad szebb, gyönyörűbb, okosabb, szenvedélyesebb nővel még sosem találkoztam. Már akkor le vettél a lábamról mikor először megláttalak. Életem legnagyobb hibáját követtem el akkor mikor megcsaltalak és Te akkor is egy csodálatos ajándékot adtál nekem a fiamat. Mióta elhagytál azóta vártam erre a pillanatra, hogy újra itt legyél mellettem, hogy újra elmondhassam azt mennyire szeretlek. Kérlek Lea bocsáss meg nekem. Szeretlek mindennél jobban és nem élném túl ha még egyszer elveszítenélek. - meg sem tudtam szólalni. Csak ittam a szavaim és folyni kezdtek a könnyeim. Egyszerűen szükségem volt rá mert még mindig szeretem.
- Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe majd újra egy forró csókban forrtunk össze.
*Évekkel később*
- Matt, félek. - szorítottam meg erősen a karját a hatalmas sötétbarna ajtó előtt.
- Nyugodj meg, gyönyörű vagy és minden rendben lesz. - igazította meg a fátylamat és kedvesen rám mosolygott. Pár pillanattal később már nyílt is az ajtó és felcsendültek a jól ismert dallamok Mattel egyszerre kezdtünk el lépkedni a bordó szőnyegen aminek a végén Adam állt csillogó szemekkel. Hihetetlenül boldog voltam hogy végre ez nap is eljött. Sosem gondoltam volna arra gyerekként hogy egyszer nekem is lesz családom aki szeret és tisztel. Szerencsés vagyok amiért rátaláltam Mattre aki mindig mellettem volt és most ő kísér az oltárhoz. Mindig különleges helye lesz a szívemben akárcsak Adamnak és az ő családjának. Megváltoztatták az életem és remélem én is tudtam némi örömöt és boldogságot csempészni az övékbe. A lehető legboldogabban és legbiztosabban mondtam ki a még boldogítóbb IGENT!
- Nem köszi. - válaszoltam miközben a falón lévő órára pillantottam ami már fél 10-et mutatott - Későre jár szóval szerintem lefekszem. Reggel be kell mennem Londonba.- mondtam miközben a szobám felé mentem.
- Ha gondolod vigyázhatok Alexre, úgy sincs semmi dolgom. Meg lehet átjön Tom is szóval Alex jó kezekben lesz. - vigyorgott. Tom imádta Alexet és Alex is rajong érte.
- Biztos nem baj? Nem szeretném szegény egész nap ide-oda hurcolászni. -
- Dehogy. Örömmel vigyázok rá. - mosolygott majd adott egy puszit. Én is elköszöntem tőle majd a szobámba mentem és lefeküdtem. Pár óra alvás után Alex sírása ébresztett fel. Kikászálódtam az ágyból és átmentem Alexhez. Miután megetettem, elszonyókált és én is visszafeküdtem aludni. Reggel korán keltem és miután megreggeliztem Alex is magához tért.
- Jó reggelt hétalvó. - vettem ki a kiságyból miközben ő mosolyogva nyújtotta felém aprócska kezét. Megvártam míg Matt is felkel majd megetettem és tisztába raktam Alexet - Mindent elrendeztem. - tettem bele a picit a babakocsiba. - Időben fektesd le aludni vagy különben nyűgös lesz.- mondtam miközben a táskámba pakoltam be. Javában tombolt a nyár így nem volt szükségem semmi másra.
- Persze, minden rendben lesz. Majd hívlak. - mosolygott miközben kikísért. Kicsit idegesen ültem be az autóba és róttam a kilométereket London felé. Máskor is hagytam már Alexra a kicsit és tudom hogy jó kezekben van, de akkor is aggódom. Bekapcsoltam a rádiót így sikerült kicsit elterelnem a gondolataimat a kicsiről.
Igazából azért jöttem Londonba hogy Adammel találkozzak de nem tudom helyes-e újra randiznom vele. Kicsit hamarabb értem Adam lakására remélem nem okoz neki nagy gondot. Tétováztam hogy mit csináljak majd miután vettem pár mély levegőt kiszálltam, lezártam az autót és becsengettem.
- Szia! - nyitott ajtót mosolyogva Adam.
- Szia! - mosolyogtam rá kicsit idegesen - Bocs hogy kicsit hamarabb jöttem, remélem nem baj, - mosolyogtam rá.
- Nem dehogy. Gyere be. - állt arrébb hogy be tudjak menni.Kicsit furcsán éreztem magam mivel mikor utoljára itt jártam az egész életem fenekestül felfordult. A lakásban minden ugyan olyan volt azt kivéve hogy kellemes illat lengett körbe mindent.
- Te főztél? - pillantottam hátra meglepett mosollyal az arcomon majd leraktam a táskámat.
- Igen, De nem tudom milyen lesz ez az első hogy mindent egyedül csinálok. - mosolygott édesen. Még mindig hihetetlenül jól néz ki és nehéz neki ellenállni.
-Segítsek valamit? - mosolyogtam rá
- Nem. Szeretném ha te most leülnél és pihennél. Eleget dolgozol Alex mellett. Ugye Ő jól van? - kérdezte aggódva miközben kavargatta az ételt.
- Persze jól. Furcsa volt most otthon hagyni. Kicsit bűntudatom is van miatta. - hajtottam le a fejem.
- Ugyan már Lea, ennyi neked is jár. Matt vigyázni fog rá. - nyugtatott meg. Míg elkészült Adam a főzéssel rengeteget beszélgetünk és hihetetlen de ennyi idő után is képes volt megnevettetni.
- Ideje koccintani. - vett elő a hűtőből egy üveg pezsgőt.
- Autóval vagyok Adam. -
- Kérlek, majd itt alszol. Van elég vendég szoba. - mosolygott rám és nem lehetett visszautasítani. Beszélgettünk közben pedig folyamatosan fogyott a pezsgő. Majd előkerült még egy üveg aztán meg még egy.
Már a harmadik üveg pezsgőnél jártunk és egyre jobban éreztem a hatását.
- Mennem kellene. - néztem az órára
- Kérlek ne, Olyan jó veled beszélgetni. - nézett rám miközben egy hajszálat a fülem mögé rakott. Érintésétől kirázott a hideg és egyből éreztem ahogy forróság önti el a testem. Pár pillanatig néztük egymást majd hihetetlen sebességgel estünk egymásnak.
- Annyira hiányoztál.- simogatta meg az arcom órákkal később.
- Nem lett volna szabad ennek megtörténnie. - ültem fel és öltözni kezdtem de Adam visszahúzott.
- Lea kérlek figyelj rám. Nálad szebb, gyönyörűbb, okosabb, szenvedélyesebb nővel még sosem találkoztam. Már akkor le vettél a lábamról mikor először megláttalak. Életem legnagyobb hibáját követtem el akkor mikor megcsaltalak és Te akkor is egy csodálatos ajándékot adtál nekem a fiamat. Mióta elhagytál azóta vártam erre a pillanatra, hogy újra itt legyél mellettem, hogy újra elmondhassam azt mennyire szeretlek. Kérlek Lea bocsáss meg nekem. Szeretlek mindennél jobban és nem élném túl ha még egyszer elveszítenélek. - meg sem tudtam szólalni. Csak ittam a szavaim és folyni kezdtek a könnyeim. Egyszerűen szükségem volt rá mert még mindig szeretem.
- Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe majd újra egy forró csókban forrtunk össze.
*Évekkel később*
- Matt, félek. - szorítottam meg erősen a karját a hatalmas sötétbarna ajtó előtt.
- Nyugodj meg, gyönyörű vagy és minden rendben lesz. - igazította meg a fátylamat és kedvesen rám mosolygott. Pár pillanattal később már nyílt is az ajtó és felcsendültek a jól ismert dallamok Mattel egyszerre kezdtünk el lépkedni a bordó szőnyegen aminek a végén Adam állt csillogó szemekkel. Hihetetlenül boldog voltam hogy végre ez nap is eljött. Sosem gondoltam volna arra gyerekként hogy egyszer nekem is lesz családom aki szeret és tisztel. Szerencsés vagyok amiért rátaláltam Mattre aki mindig mellettem volt és most ő kísér az oltárhoz. Mindig különleges helye lesz a szívemben akárcsak Adamnak és az ő családjának. Megváltoztatták az életem és remélem én is tudtam némi örömöt és boldogságot csempészni az övékbe. A lehető legboldogabban és legbiztosabban mondtam ki a még boldogítóbb IGENT!
 |
| ruha |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése