Titkok a múltból - 4.rész

Sziasztok! Sokat gondolkodtam, hogy tegyem-e fel az eddig elkészült részeket, mivel semmilyen visszajelzést nem kaptam sajnos. Igazából nagyon régóta blogolok és ez mindig is nagy probléma volt. Remélem hogy van még néhány ember aki olvassa az írásaimat. Mindenesetre itt a negyedik rész. Kicsit rövid lett de már készül a folytatást. Jó olvasást!                                             Angel. 

4.rész

A srácok már mind ott voltak és türelmetlenül várakoztak. Tom egy hatalmas napszemüveggel takarta el szemét de ennek ellenére magamon éreztem égető tekintetét.

- Na végre! - türelmetlenkedett Bill - Azt hittem már van valami baj! - motyogta miközben megölelt és adott egy puszit. Hasonlóan tett Gustav és Georg is de de Tommal csak egy halk "Hello" - t vetettünk oda egymásnak.

Dávid gyorsan elintézte a papírokat és a jegyeket, az első osztályra szolnak a szóval remélem nem találkozunk egy őrült rajongóval sem.

Nem tudom említettem-e de utálok repülni. Sőt egyenesen gyűlölök, egyedül az nyugtat meg ha ablak mellett ülhetek és bámulhatom a csodaszép tájat. Nagyon hosszú út elé nézünk így próbáltam összeszedni magam és vettem néhány mély levegőt miközben helyet foglaltam a számomra kijelölt kényelmes kis fotelban a repülőn. Pár pillanatra behunytam a szemem és próbáltam nem a legrosszabbakra gondolni.

Pár perc múlva már be is mondták hogy kapcsoljuk be az öveket és készüljünk fel a felszállásra. Riadtan kaptam az övemért és villám gyorsasággal kapcsoltam azt be. Ekkor vettem észre hogy történetesen Tom ül mellettem. Milyen véletlen. Nem sokáig tudtam ezen agyalni mivel a gép lassan gurulni kezdett a kifutópályán.  Vettem pár mély levegőt és erősen kapaszkodtam a karfába. Pár perccel később a gép a levegőbe emelkedett és enyhén rázkódni kezdett.

Kétségbeesetten néztem Tomra aki bátorításképp megszorította a kezem és nem engedte el egészen addig míg abba nem maradt az őrjítő rázkódás.

- Jól vagy? - kérdezte kedvesen miközben elengedte a kezem.

- Utálok repülni. - hunytam be a szemem - De rendben vagyok. - motyogtam és próbáltam nem a szemébe nézni.

- Rose figyelj, ne haragudj. - kezdett bele de még mindig nem néztem rá - Nem csinálhatod ezt, nem vagyunk már gyerekek. Rám néznél, kérlek?! - inkább utasított mint kért de engedelmeskedtem. Gyönyörű szemei csillogtak és tekintetével az enyémet kereste. Teljesen elgyengültem és már cseppet sem haragudtam rá. - Ne haragudj! - kérte kedvesen

- Nem haragszom Tom, csak tudod aggódtam. Te még nem ismered Alexet, nem tudod mire képes..- kezdtem bele.

- Te értem aggódtál? - kérdezte meglepetten.

- Mégis mit hittél?! Nem akarom hogy bajba kerülj miattam. - mondtam. Tom édesen elmosolyodott és megfogta a kezem. A szívem máris hevesebben vert már ennyi érintéstől is

- Nem lesz semmi baj. - mosolyától teljesen elolvadtam és igyekeztem nem mutatni ezt. Egy halvány mosoly után visszafordultam az ablak felé, és a csodálatos tájat kezdtem vizslatni.

Az út nagyon hosszú volt és Tom egy pillanatra sem engedte el a kezem. Persze miután leszállt a gép sokkal nyugodtabb voltam és jobban éreztem magam.

- Végre szárazföld! - kiabáltam vidáman.

- Megőrültél? Ne ordíts már, kerülni kell a feltűnést! - pirított rám David. Megforgattam a szemem és indultam is a bőröndömért. David még mondott a fiúknak néhány dolgot majd ők is követtek engem.

Miután sikeresen megtaláltam a csomagom elindultam a kijárat felé. Teljesen megdöbbentem mikor megláttam a hatalmas luxus buszt ami a pakolóban állt.

- Most komolyan ezzel megyünk? - kérdeztem Davidot

- Mi mással mennénk. - válaszolt.

- Ezzel akarod kerülni a feltűnést? - kérdeztem vigyorogva.

- Itt is maradhatsz ha szeretnél. - válaszolt szintén vigyorogva majd felrakta a bőröndömet a buszra - Na gyere te nagyszájú! - engedett maga elé majd miután felszállt mindenki elmondta hogy mi a terv mára és holnapra. Szerencsére a fiúk majd csak holnap lépnek fel így ma lesz időm kicsit lazítani.

A szállodánk a város szélén egy mesés helyen volt. Hiába kezdet sötétedni a hőmérséklet még mindig a 30 fokot taposta. Egy gyors vacsi után, úgy gondoltam kicsit körbenézek a környéken.

- Srácok nincs kedvetek velem jönni? Kicsit körbenézek a környéken. - kérdeztem miközben a szobáink felé sétáltunk.

- Jó ötlet, én szívesen mennék. - válaszolt Tom

- Én azt hiszem kihagyom, fáradt vagyok. - motyogta Bill és egy hatalmasat ásított.

- Billel vagyunk. - válaszolta egyszerre Gustav és Georg.

- Akkor úgy néz ki hogy ketten maradtunk. - mosolyogtam Tomra - Átveszek valami kényelmeset és mehetünk is.

- Oké, itt várok. - mondta. A szobámba mentem és felvettem egy hófehér térdig érő nyári ruhát, a hajam pedig kiengedtem.

- Indulhatunk.- zártam be az ajtót és Tomra mosolyogtam.

Nagyon sokat beszélgettünk Tommal a túl hosszúra sikerült sétánk alatt. Hihetetlen srác, egyáltalán nem olyan mint amit az újságok írnak róla. Rengeteget nevettem vele, és úgy érzem kezdem egyre jobban megkedvelni.

Éjfél után pár perccel értünk vissza a szállodába.

- Hulla vagyok. - vallotta be.

- Én még szívesen úsznék egyet a medencében. - pillantottam az szálloda udvarán álló medencére ami teljesen üres volt.

- Ilyenkor már tilos a vízbe menni. - válaszolt Tom.

- Ugyan már! - legyintettem és óvatosan kinyitottam az ajtót majd ledobtam magamról a ruhám és óvatosan beleugrottam a vízbe. Tom pár pillanatig meglepetten nézett de aztán követett és ő is a vízbe ugrott. Izmos felsőteste egyből szemet szúrt és kicsit zavarba is jöttem ettől az egész helyzettől.

- Mindig meg tudsz lepni. - úszott oda mellém és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Szerencsémre sötét volt és nem látta mennyire elpirultam és kezdtem elveszíteni a józan gondolkodásom. Egyre közelebb hajolt a szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Óvatosan közelebb húzott magához és finom csókot lehet ajkaimra. Ellenállhatatlan volt. Nyaka köré fontam a kezem és még közelebb húztam magamhoz. Egyre vadabbul csókoltuk egymást mikor valaki diszkréten megköszörülte a torkát. Azonnal ellöktem magamtól Tomot és próbáltam összeszedni magam.

- Ne haragudjanak, ilyenkor már tilos a medencében fürdeni. - szólalt meg végül egy kisebb kínos csend után a fiatal alkalmazott.

- Sajnálom, nem láttuk a táblát. - motyogtam miközben a medence széléhez úsztam és kimásztam belőle. Fehérneműmből csorgott a víz de ez kicsit sem gátolt meg abban hogy magamra kapjam a ruhám és elinduljak befelé.

Mégis mi a fene ütött beléd Rosie?! - csak ez járt a fejemben annyira hogy észre sem vettem hogy már fel is értem a szobámba. Ledobtam magamról vizes gönceimet és beálltam a zuhany alá.

Mi a fenéért kellett megcsókolnia? Mi a fenéért csókoltam vissza? Miért van ilyen hatással rám? - ezekkel a gondolatokkal dőltem be az ágyba és próbáltam elaludni. Még forgolódtam kicsit aztán sikerült elaludnom.