Freedom - 17.rész
Sziasztok, meghoztam az új rész és remélem tetszeni fog. :) Jó olvasást hozzá és nagyon várom a véleményeket. :) Angel
17.rész
A fájások csak jöttek egymás után én pedig egyre gyengébb lettem. Éreztem ahogy a meleg vér folyik végig a lábamon és nem tehettem semmit.
- Lea kérlek figyelj rám. Minden rendben lesz. Mindjárt itt vannak a mentők. - ültetett le a lépcsőre Matt. Már mindenki kint volt. Anna sírt, Tom pedig próbálta megnyugtatni.
- Matt, - néztem rá miközben egy újabb fájás jött és éreztem hogy el fogok ájulni. - Ne hagyj egyedül. - szorítottam meg a kezét aztán végleg elhomályosult minden.
Mikor felébredtem egy fehér szobában voltam és élesen csipogó gépek hangjai bántották a fülemet. Körbenéztem és láttam ahogy Matt egy széken alszik. Megpróbáltam feljebb ülni de hatalmasat nyílalt a hasamba. A kicsi. Tudnom kell mi van vele, hogy jól van -e. Belehalok ha elveszítem.
- Matt,Matt - szólongattam amire egyből felébredt.
- Lea! - ölelt meg rögtön. - Hogy érzed magad? Fáj valahol? - nézett végig aggódva rajtam. - Várj, szólok az orvosnak. - rohant ki a kórteremből és pár perc múlva vissza is tért Dr. Neumannal.
- Üdvözlöm Lea! Hogy érzi magát? - vette elő sztetoszkópját és egyből megvizsgálta a légzésem.
- Mi történt? - néztem rá aggódva.
- Az este a stressz hatására megrepedt a méhburok. Miután beértek a mentővel egyből a műtőbe vittük ahol sajnos meg kellett műtenünk és ki kellett venni a babát. De nyugodjon meg minden rendben van vele csak még nagyon gyenge. Valamit viszont tudnia kell. A fiatal kori balesete miatt a méhét nagyon megviselte ez a terhesség. A komplikációk is emiatt léptek fel és sajnálom de el kellett távolítanunk az egész méhét. - fejezte be és mély együttérzéssel nézett rám. Hatalmas kő esett le a szívemről mikor meghallottam hogy jól van a pici. Persze fájt hogy nem élhetem át újra az anyaság örömeit de nemrég még azt hittem hogy soha nem is fogom.
- Mikor láthatom a kicsit? - néztem rá.
- Máris szólok a nővérnek és behozza Önnek. - mosolyodott el majd kiment.
- Köszönöm hogy itt maradtál. - néztem mosolyogva rá.
- Ez csak természetes, nagyon aggódtam érted. - ült le az ágyra - Anna és Tom is bent voltak de hazaküldtem őket. - mesélte el.
- Sajnálom hogy elrontottam az estéd. -
- Lea nem te vagy a hibás. - simogatta meg a kezem.
- Maga Lea Summers? - lépett be a szobába egy ápolónő aki egy kék ruhába öltöztetett babát tartott a kezében. Meg sem bírtam szólalni csak bólogattam és feljebb csúsztam.
- Gratulálunk. Fia született. Mi lesz a neve? - adta a kezembe
- Alex, Alex Parker. - pillantottam rá csillogó szemekkel és már potyogtak is a könnyeim. Annyira aranyos volt a kis kék sapkájában. Apró kezén egy kék karszalag volt pillanatnyilag még név nélkül.
- Gyönyörű kisfiú. - mosolygott Matt.
- Igen az. - töröltem le a könnyeim és megsimogattam a kicsi kezét aki egyből megszorította az ujjam. Miután a nővér kedvesen kitessékelte Mattet, segített megetetni a picit és ellátott pár jó tanáccsal a későbbiekre.
- Sajnálom most már vissza kell vinnem a megfigyelőbe. Egészséges de még nagyon gyenge a kis édesség. - mosolygott Hilda majd óvatosan kivette a kezemből Alexet
- Mikor láthatom megint? - pillantottam Hildára.
- Kedvesem, este újra jövünk addig pihenjen és egyen valamit. Nyugodjon meg vigyázunk a kis hercegre.- mosolygott rám majd visszavitte Alexet a többi kisbaba közé.
Soha nem gondoltam volna hogy egy gyerek ennyire boldoggá tud tenni valakit.
- Jól vagy? - kérdezte Matt az ajtónak támaszkodva.
- Igen. - mosolyogtam rá - Hoznál nekem valamit enni? Farkas éhes vagyok. - néztem rá.
- Persze. - mosolygott majd magára vette dzsekijét - Jövök nemsokára. - köszönt el. Már majdnem elszenderültem mikor valaki újra belépett a szobába.
- Szia- köszönt halkan és végignézett rajtam.
- Szia! - köszöntem - Miért jöttél Adam? - ültem feljebb sóhajtva.
- Bocsánatot szeretnék kérni. Lea én nem is tudom mit mondjak. Tegnap este nem akartam hogy ez legyen a vége és mikor megláttam azt a sok vért és hogy ájultan fekszel Matt karjaiban, nagyon megijedtem. Féltem hogy elveszítem a gyerekünket és..és téged is. -
- Adam neked menyasszonyod van. - válaszoltam
- Nem, már nincs. - mondta, én pedig egyből felkaptam a fejem.
- Micsoda? - néztem rá értetlenül.
- Tegnap történtek után ma reggel elment és hagyott egy levelet a gyűrűjével együtt. A levélben pedig az állt hogy sajnálja de soha nem szeretett és amikor látta hogy hogy nézek rád tudta hogy ezt kell tennie és hogy reméli hogy együtt majd újra boldogok leszünk. - mesélte el miközben leült az ágyam szélére.
- Érdekes. - ennyit tudtam kinyögni rá. Kicsit össze voltam zavarodva érzelmileg. Persze örültem neki hogy újra szabad de nem hiszem hogy újra közel engedném magamhoz. Egy ideig még biztos nem.
-Lea én ezt tényleg komolyan gondolom. Kérlek bocsáss meg és kezdjük újra, tiszta lappal. - fogta meg a kezem.
- Adam ez nem megy ilyen könnyen. - vettem ki a kezem a kezéből - Nagyon sok mindenen keresztülmentünk azért hogy idáig eljussunk és hogy csendben megbeszéljük az egészet. Sok fájdalmat okoztál és félek újrakezdeni ezt az egészet. Sajnálom de nekem még időre van szükségem és szeretném minden időmet a kicsinek szentelni. - néztem rá
- Megértem és tényleg sajnálok mindent. - mosolygott rám szomorúan - A pici jól van? Milyen nevet adtál neki? - kérdezgetett miközben leült a székre.
- Igen jól van, nincs semmi baja csak kicsit még gyenge. Alexnek neveztem el. - mosolyogtam rá. Még beszélgettünk kicsit aztán neki vissza kellett mennie a céghez.
- Adam ha este visszajössz meg tudod nézni Alexet. - mondtam mielőtt kilépett volna a kórteremből.
- Itt leszek. - mosolygott majd elment. Örültem hogy rendeződött a kapcsolatunk de iszonyatosan hiányzik a közelsége de tudom hogy nem szabad hirtelen a karjaiba ugornom. Tudom csúnya dolog de hagyom kicsit hadd szenvedjen ő is.
- Megjöttem. - lépett be Matt a szobába egy hatalmas táskával - Hoztam pár dolgot. - mosolygott rám.
- Már farkas éhes vagyok. - ültem fel teljesen de egy kellemetlen nyilallás miatt inkább vissza csúsztam. Matt nagyon aranyos volt és a kedvencemet hozta.Miután ettem hazaküldtem Mattet, hadd pihenjen kicsit, én pedig elszenderültem. Mikor újra felébredtem már odakint sötét volt. Ijedten néztem az órára ami szerencsére még csak 8-at mutatott. Kicsit összeszedtem magam és ittam pár korty vizet mikor újra nyílt az ajtó és most Adam lépett be rajta egy csokor rózsával.
- Szia. - köszönt - Ezt neked hoztam. - mosolygott édesen. Gyönyörű virágcsokor volt és nagyon jól esett de tudom hogy várnom kell még ezzel az egész kapcsolattal. Nem tudok még újra bízni benne.
- Ez gyönyörű Adam - vettel el tőle - De igazán nem kellett volna. - mosolyogtam rá és beszippantottam a rózsa illatát.
- Ugye nem késtem még le semmiről? - kérdezte és a hangjában izgatottságot fedeztem fel.
- Nem még nem. - mosolyogtam rá. Nagyon jó volt látni hogy ennyire érdekli a kicsit.
- Jó estét. - köszönt mosolyogva Hilda a karjában pedig az édesen mocorgó Alex volt - Meghoztam a kis lurkót. - mosolygott és Adamra pillantott - Már nagyon éhes. - mosolygott rám. Adam csak állt és bámulta Alexet.
- Adam minden rendben? - néztem rá aggódva miközben Hilda a kezembe adta a picit. Adam nem szolt semmit csak bólintott egy aprót és nézte tovább Alexet.
- Uram kérem fáradjon ki. - kérte kedvesen Hilda Adamet.
- Miért? - kapta fel a fejét riadtan.
- Meg kell etetnie Alexet. - mosolygott.
- Nem maradhatnék bent? - nézett rám kérően Adam. Annyira édes volt hogy nem tudtam neki ellenállni.
- Maradhatsz. - mosolyogtam rá ő pedig mosolyogva leült mellém az ágyra. Hild észrevétlenül kiment én pedig etetni kezdtem Alexet. Kicsit furcsa volt Adam előtt ezt csinálni mivel nincs köztünk már semmi de hamar megszoktam a közelségét és sikerült ellazulnom.
- Gyönyörű baba, pont mint te. - simogatta meg Alex aprócska fejét. Elöntöttek az érzelmek és tudatosult bennem mennyire is szeretem még mindig Adamet és iszonyatosan hiányzik. Az ahogy Alexra néz és lesi minden egyes mozdulatát egyszerűen elgyengít. Tudom nem szabadna túl közel engednem magamhoz de ha ezután is ilyen lesz nem tudom meddig bírom még türtőztetni magam. - Minden rendben? -zökkentett ki Adam mély, szexi hangja gondolataimból.
- Persze. - válaszoltam miközben Alexra néztem aki befejezte az evést és elaludt.
-Megfoghatnám? - kérdezte bátortalanul, csillogó szemekkel.
- Persze. - mosolyogtam rá és a kezébe adtam Alexet. Jó volt látni azt ahogy Adam bánik a kicsivel. Tudom hogy jó apa lesz belőle és remélem idővel a mi kapcsolatunk ki újra elég erős lesz ahhoz hogy ott folytassuk ahol abbahagytuk.
- Matt,Matt - szólongattam amire egyből felébredt.
- Lea! - ölelt meg rögtön. - Hogy érzed magad? Fáj valahol? - nézett végig aggódva rajtam. - Várj, szólok az orvosnak. - rohant ki a kórteremből és pár perc múlva vissza is tért Dr. Neumannal.
- Üdvözlöm Lea! Hogy érzi magát? - vette elő sztetoszkópját és egyből megvizsgálta a légzésem.
- Mi történt? - néztem rá aggódva.
- Az este a stressz hatására megrepedt a méhburok. Miután beértek a mentővel egyből a műtőbe vittük ahol sajnos meg kellett műtenünk és ki kellett venni a babát. De nyugodjon meg minden rendben van vele csak még nagyon gyenge. Valamit viszont tudnia kell. A fiatal kori balesete miatt a méhét nagyon megviselte ez a terhesség. A komplikációk is emiatt léptek fel és sajnálom de el kellett távolítanunk az egész méhét. - fejezte be és mély együttérzéssel nézett rám. Hatalmas kő esett le a szívemről mikor meghallottam hogy jól van a pici. Persze fájt hogy nem élhetem át újra az anyaság örömeit de nemrég még azt hittem hogy soha nem is fogom.
- Mikor láthatom a kicsit? - néztem rá.
- Máris szólok a nővérnek és behozza Önnek. - mosolyodott el majd kiment.
- Köszönöm hogy itt maradtál. - néztem mosolyogva rá.
- Ez csak természetes, nagyon aggódtam érted. - ült le az ágyra - Anna és Tom is bent voltak de hazaküldtem őket. - mesélte el.
- Sajnálom hogy elrontottam az estéd. -
- Lea nem te vagy a hibás. - simogatta meg a kezem.
- Maga Lea Summers? - lépett be a szobába egy ápolónő aki egy kék ruhába öltöztetett babát tartott a kezében. Meg sem bírtam szólalni csak bólogattam és feljebb csúsztam.
- Gratulálunk. Fia született. Mi lesz a neve? - adta a kezembe
- Alex, Alex Parker. - pillantottam rá csillogó szemekkel és már potyogtak is a könnyeim. Annyira aranyos volt a kis kék sapkájában. Apró kezén egy kék karszalag volt pillanatnyilag még név nélkül.
- Gyönyörű kisfiú. - mosolygott Matt.
- Igen az. - töröltem le a könnyeim és megsimogattam a kicsi kezét aki egyből megszorította az ujjam. Miután a nővér kedvesen kitessékelte Mattet, segített megetetni a picit és ellátott pár jó tanáccsal a későbbiekre.
- Sajnálom most már vissza kell vinnem a megfigyelőbe. Egészséges de még nagyon gyenge a kis édesség. - mosolygott Hilda majd óvatosan kivette a kezemből Alexet
- Mikor láthatom megint? - pillantottam Hildára.
- Kedvesem, este újra jövünk addig pihenjen és egyen valamit. Nyugodjon meg vigyázunk a kis hercegre.- mosolygott rám majd visszavitte Alexet a többi kisbaba közé.
Soha nem gondoltam volna hogy egy gyerek ennyire boldoggá tud tenni valakit.
- Jól vagy? - kérdezte Matt az ajtónak támaszkodva.
- Igen. - mosolyogtam rá - Hoznál nekem valamit enni? Farkas éhes vagyok. - néztem rá.
- Persze. - mosolygott majd magára vette dzsekijét - Jövök nemsokára. - köszönt el. Már majdnem elszenderültem mikor valaki újra belépett a szobába.
- Szia- köszönt halkan és végignézett rajtam.
- Szia! - köszöntem - Miért jöttél Adam? - ültem feljebb sóhajtva.
- Bocsánatot szeretnék kérni. Lea én nem is tudom mit mondjak. Tegnap este nem akartam hogy ez legyen a vége és mikor megláttam azt a sok vért és hogy ájultan fekszel Matt karjaiban, nagyon megijedtem. Féltem hogy elveszítem a gyerekünket és..és téged is. -
- Adam neked menyasszonyod van. - válaszoltam
- Nem, már nincs. - mondta, én pedig egyből felkaptam a fejem.
- Micsoda? - néztem rá értetlenül.
- Tegnap történtek után ma reggel elment és hagyott egy levelet a gyűrűjével együtt. A levélben pedig az állt hogy sajnálja de soha nem szeretett és amikor látta hogy hogy nézek rád tudta hogy ezt kell tennie és hogy reméli hogy együtt majd újra boldogok leszünk. - mesélte el miközben leült az ágyam szélére.
- Érdekes. - ennyit tudtam kinyögni rá. Kicsit össze voltam zavarodva érzelmileg. Persze örültem neki hogy újra szabad de nem hiszem hogy újra közel engedném magamhoz. Egy ideig még biztos nem.
-Lea én ezt tényleg komolyan gondolom. Kérlek bocsáss meg és kezdjük újra, tiszta lappal. - fogta meg a kezem.
- Adam ez nem megy ilyen könnyen. - vettem ki a kezem a kezéből - Nagyon sok mindenen keresztülmentünk azért hogy idáig eljussunk és hogy csendben megbeszéljük az egészet. Sok fájdalmat okoztál és félek újrakezdeni ezt az egészet. Sajnálom de nekem még időre van szükségem és szeretném minden időmet a kicsinek szentelni. - néztem rá
- Megértem és tényleg sajnálok mindent. - mosolygott rám szomorúan - A pici jól van? Milyen nevet adtál neki? - kérdezgetett miközben leült a székre.
- Igen jól van, nincs semmi baja csak kicsit még gyenge. Alexnek neveztem el. - mosolyogtam rá. Még beszélgettünk kicsit aztán neki vissza kellett mennie a céghez.
- Adam ha este visszajössz meg tudod nézni Alexet. - mondtam mielőtt kilépett volna a kórteremből.
- Itt leszek. - mosolygott majd elment. Örültem hogy rendeződött a kapcsolatunk de iszonyatosan hiányzik a közelsége de tudom hogy nem szabad hirtelen a karjaiba ugornom. Tudom csúnya dolog de hagyom kicsit hadd szenvedjen ő is.
- Megjöttem. - lépett be Matt a szobába egy hatalmas táskával - Hoztam pár dolgot. - mosolygott rám.
- Már farkas éhes vagyok. - ültem fel teljesen de egy kellemetlen nyilallás miatt inkább vissza csúsztam. Matt nagyon aranyos volt és a kedvencemet hozta.Miután ettem hazaküldtem Mattet, hadd pihenjen kicsit, én pedig elszenderültem. Mikor újra felébredtem már odakint sötét volt. Ijedten néztem az órára ami szerencsére még csak 8-at mutatott. Kicsit összeszedtem magam és ittam pár korty vizet mikor újra nyílt az ajtó és most Adam lépett be rajta egy csokor rózsával.
- Szia. - köszönt - Ezt neked hoztam. - mosolygott édesen. Gyönyörű virágcsokor volt és nagyon jól esett de tudom hogy várnom kell még ezzel az egész kapcsolattal. Nem tudok még újra bízni benne.
- Ez gyönyörű Adam - vettel el tőle - De igazán nem kellett volna. - mosolyogtam rá és beszippantottam a rózsa illatát.
- Ugye nem késtem még le semmiről? - kérdezte és a hangjában izgatottságot fedeztem fel.
- Nem még nem. - mosolyogtam rá. Nagyon jó volt látni hogy ennyire érdekli a kicsit.
- Jó estét. - köszönt mosolyogva Hilda a karjában pedig az édesen mocorgó Alex volt - Meghoztam a kis lurkót. - mosolygott és Adamra pillantott - Már nagyon éhes. - mosolygott rám. Adam csak állt és bámulta Alexet.
- Adam minden rendben? - néztem rá aggódva miközben Hilda a kezembe adta a picit. Adam nem szolt semmit csak bólintott egy aprót és nézte tovább Alexet.
- Uram kérem fáradjon ki. - kérte kedvesen Hilda Adamet.
- Miért? - kapta fel a fejét riadtan.
- Meg kell etetnie Alexet. - mosolygott.
- Nem maradhatnék bent? - nézett rám kérően Adam. Annyira édes volt hogy nem tudtam neki ellenállni.
- Maradhatsz. - mosolyogtam rá ő pedig mosolyogva leült mellém az ágyra. Hild észrevétlenül kiment én pedig etetni kezdtem Alexet. Kicsit furcsa volt Adam előtt ezt csinálni mivel nincs köztünk már semmi de hamar megszoktam a közelségét és sikerült ellazulnom.
- Gyönyörű baba, pont mint te. - simogatta meg Alex aprócska fejét. Elöntöttek az érzelmek és tudatosult bennem mennyire is szeretem még mindig Adamet és iszonyatosan hiányzik. Az ahogy Alexra néz és lesi minden egyes mozdulatát egyszerűen elgyengít. Tudom nem szabadna túl közel engednem magamhoz de ha ezután is ilyen lesz nem tudom meddig bírom még türtőztetni magam. - Minden rendben? -zökkentett ki Adam mély, szexi hangja gondolataimból.
- Persze. - válaszoltam miközben Alexra néztem aki befejezte az evést és elaludt.
-Megfoghatnám? - kérdezte bátortalanul, csillogó szemekkel.
- Persze. - mosolyogtam rá és a kezébe adtam Alexet. Jó volt látni azt ahogy Adam bánik a kicsivel. Tudom hogy jó apa lesz belőle és remélem idővel a mi kapcsolatunk ki újra elég erős lesz ahhoz hogy ott folytassuk ahol abbahagytuk.
 |
| Alex |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése