Freedom - 16.rész

Sziasztok! Mint látjátok megváltozott a dizájn és felraktam egy fejlécet is.Életem első igazi fejléce és remélem tetszik.( A fejlécalapért köszönet a Lana Designnek akinek remek oldala van. Ajánlom nézzetek be.) :)
Most viszont meghoztam a Freedom új részét és szeretném hozzátenni hogy ezen kívül még legfeljebb négy részt tervezek. Sajnálom hogy ennyit kellett várni rá de nagyon sok tanulnivalóm és dolgom van. De szünetben próbálok még egy részt hozni. :)
Várom a véleményeket. Jó olvasást, sok puszi  :*                                   Angel. 

16.rész

- Ne segítsek? - kérdezte Alex a falnak támaszkodva. 

- Köszönöm, de boldogulok egyedül is. - mosolyogtam rá

- Tudod, nagyon üres nélküled a lakás..- sétált az ágyhoz és leült mellém - Adam pedig nagyon kivan..
- Kérlek ne beszéljünk róla Alex. Mi az, hogy nagyon kivan? Alex el tudod képzelni milyen fájdalmat okozott nekem? A gyerekemnek apa nélkül kell majd felnőnie és pont ez nem akartam. Adam nem tudja átérezni milyen érzés mert egész életében mindene megvolt és soha, semmit nem tudott megbecsülni. - álltam fel az ágyról és kissé kikeltem magamból.
- Ne haragudj Lea, nem így akartam mondani. - mentegetőzött
- Te ne haragudj! Nem akartam kiabálni! - sóhajtottam -  Kicsit magamra hagynál? - pillantottam rá, ő pedig szó nélkül felállt és kiment.  Alig fél óra alatt az összes maradék cuccomat sikerült összepakolnom.  Ben is hazaért közben, aztán sikerült vele is beszélgetnem kicsit. - Srácok, köszönöm a segítséget. - zártam le az autó csomagtartóját.
- Mikor látunk megint? - kérdezte Ben.
- Nem akarok hazudni nektek, de nem tervezem, hogy valaha is visszajövök ide. - pillantottam a hatalmas házra.
- De ha Londonban jársz mindenképp írj. Szeretnénk látni. - mosolygott Alex
- Na meg persze a picit is. - egészítette ki Ben
- Persze, szólok. - mosolyogtam rájuk majd megöleltem őket és elindultam haza.  Viszonylag hamar hazaértem és fáradtan estem be a ház ajtaján.
- Szia! - köszönt Tom
- Szia. Segítenél behozni a cuccokat az autóból? -
- Persze. - mosolygott rám majd letette a kezében lévő tányért és kijött velem az autóhoz.
- Matt? - kérdeztem miközben bezártam utána az ajtót.
- A fürdőben van. Minden rendben van? Kezdett aggódni hogy sokáig voltál..-
- Még beugrottam és vettem magamnak pár új ruhát. Ezek kezdenek kicsik lenni. - mosolyogtam rá miközben megsimítottam a hasam.

* 3 hónappal később *

Az idő nagyon gyorsan telt, nekem pedig sikerült kicsit összeszednem magam. Rendszeresen jártam a tornára, ami nagyon sokat segített. A hasam folyamatosan nő és a picivel is minden rendben van. Adammal azóta nem beszéltem és nem is találkoztam. Hazudnék ha azt mondanám nem hiányzik, de talán jobb így nekünk. Mattel már nagyjából berendeztük a babaszobát szerencsére már csak pár apróság hiányzik. Ma pedig Adam szülei babaváró bulit szerveztek. Eleinte nem tartottam túl jó ötletnek. de Matt megnyugtatott és remélem tényleg jól fog sikerülni.
- Biztos nem vagy éhes? - kérdeztem Mattől miközben én egy tál spagettit faltam. Az utóbbi időben egyre többet eszem, bár ez nem látszik annyira, de igyekszem mindent megadni a kicsinek.
- Nem. Egyél nyugodtan. - mosolygott - Hányra kell ma menni? - kérdezte
- Hétre. - motyogtam. Majd miután végeztem a mosogatóba tettem a tányérom. - Aúú. - kaptam a hasamhoz Matt pedig villámként pattant fel a székről .
- Mi a baj? - sietett oda.
- Hatalmasat rúgott. - simogattam meg a hasam - Ne haragudj, hogy megijesztettelek - mosolyogtam rá. Matt nagyon kedves és az utóbbi időben rengeteget aggódik miattam.
- Semmi baj. - adott egy puszit majd vissza ült a székre én pedig zuhanyozni mentem. Miután végeztem visszamentem a szobámba és megpróbáltam kiválasztani a megfelelő ruhát. Május van és nagyon jó idő így a kedvenc ruhám mellett döntöttem.

- Én kész vagyok. - mentem ki teljesen elkészülve. A hajamat kiengedtem és egy leheletnyi sminket is felvittem. 

- Én is. - igazította meg nyakkendőjét. - Gyönyörű vagy. - mosolygott rám. 

- Lassan indulhatnánk. - pillantottam az órára ami fél hatot mutatott. Matt még gyorsan összeszedett pár dolgot és már indultunk is. Nagyon féltem attól, hogy újra kell látnom Adamet. Iszonyatosan hiányzik, de nem tudom neki elfelejteni azt amit tett. Ha rá gondolok eszembe jut az is ahogy cserben hagyott. Azt hittem ugyan úgy akarja majd ő is a picit mint én és hogy ő is szeret. Ha újra látnám biztosan teljesen összetörnék és a már forradásban lévő sebeimet ismét feltépné. 

- Nyugi, minden rendben lesz. - pillantott rám Matt inmár az autóban. 

- Ennyire látszik? - néztem rá lemondóan. 

- Igen. Lea kérlek nyugodj meg. Nem tesz jót a picinek ha ennyit idegeskedsz meg persze neked se. Mellesleg meg szerintem el sem hívták. Annyira azért szeretnek téged a szülei, hogy nem tesznek ki ekkora megrázkódtatásnak. - 

- Remélem igazad lesz. - mondtam majd tovább bámultam ki az ablakon és néztem a mellettünk elsuhanó fákat. Sokat gondolok Adamre, de tudom, hogy soha nem lehetünk már együtt. Hallottam, hogy új nője van és hogy nemsokára elveszi feleségül. Alig ismeri és mégis elveszi. Mondanom sem kell teljesen kiborultam mikor ezt megtudtam. Én még mindig szeretem ő pedig már mást készül elvenni...

- Lea, megjöttünk. - parkolt le Matt, Adam szüleinek a háza előtt. Mikor kiszálltam és láttam, hogy bent még a lámpa sem ég kicsit kétségbeestem és újra az órámra néztem.

- Már negyed nyolc van és még nincs itt senki? - pillantottam Mattre aki csak megrándította a vállát. 

- Gyere menjünk, hátha van bent valaki. - engedett maga elé a lépcsőn majd miután becsengetett pár másodperc múlva nyílt az ajtó.

- MEGLEPETÉS! - kiabálták egyszerre és dobálták szét a konfettiket nekem pedig levakarhatatlan mosoly ült az arcomra. Az összes barátom itt volt és minden annyira csodás volt, már biztos hogy ezt az estét már semmi nem teheti tönkre.

- Kedvesem! - ölet magához Anna - Nagyon hiányoztál már nekünk. - nézett végig rajtam - Gyönyörű vagy. - mosolygott és újra magához ölelt, majd Mattet is üdvözölte.

- Tom. - öleltem meg Adam apukáját - Hogy vagy? -

- Remekül, hogy láthatlak. Ti hogy vagytok? - mosolygott kedvesen.

- Jól vagyunk, köszönjük csak nagyon aktív a pici. - simítottam meg a hasam. Még váltottunk pár szót aztán átadott a többi vendégnek akik sorra jöttek gratulálni és elhalmoztak ajándékokkal. Nagyon hálás voltam Annának és Tomnak hogy megszervezték ezt az egészet és hogy ennyire boldoggá tettek. Soha nem tudom nekik meghálálni azt amit értem tettek. 

- Meglepetés. - kukucskált ki egy hatalmas doboz mögül Sam

- Úristen! - öleltem meg egyből - De rég láttalak. Hogy vagy? Mi a helyzet a klubbal? - kezdtem el faggatni. 

- Gyere üljünk le és mindent elmesélek. - mosolygott - Tudod miután elmentél egyre kevesebben kezdtek járni hozzánk, ami érthető is mivel te mindenkit ismertél és nagyon tehetséges táncos is vagy. Szóval egyre kevesebben kezdtek járni és ez csak egyre rosszabb lett. Úgy döntöttem, hogy egy időre bezáratom a klubbot és csinálok egy hatalmas felújítást. Megvettem a bár mögötti udvar részt így lesz egy szabadtéri hely is. Június közepére mindennel elkészülünk és remélem nagy siker lesz. Nem akarok csődbe menni. - itta meg a maradék pezsgőjét. 

- Ha a nyitóbulin nem is tudok ott lenni ígérem beugrok majd és megnézem a helyet. Valljuk be ráfért már a felújítás. Biztos, hogy nagy sikere lesz. - mosolyogtam rá 

- Remélem. De mesélj te! Hallottam mi történt közted és Adam között, nagyon sajnálom. - pillantott rám 

- Kérlek Sam ne beszéljünk most erről. - hajtottam le a fejem 

- Sajnálom. De Lea neked most csakis a picivel kell foglalkoznod. Ne hagyd hogy egy olyan féreg mint Adam tönkretegyen lelkileg. Eleget szenvedtél és te tényleg megérdemled, hogy végre boldog legyél. - fogta meg a kezemet. 

- Köszönöm. - öleltem meg könnyes szemekkel majd felálltam és megköszörültem a torkom és minden szem rám szegeződött - Először is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljött és persze a rengeteg ajándékot amivel elhalmoztak minket. Másodszor pedig Annának és Tomnak szeretném megköszönni ezt a csodálatos estét. Köszönöm nektek. Hihetetlenül boldoggá tettetek. - mosolyogtam rájuk. Az emberek megtapsoltak majd újra beszélgetni kezdtek én pedig visszaültem Sam mellé. 

Hónapok után végre sikerült jól éreznem magam és végre kikapcsolódtam. Nagyon sok tennivaló volt az utóbbi időben és igyekeztünk Mattel mindent elintézni a baba születéséig így elfáradtam kicsit. 

- Lea, ráérsz egy picit? - szólított meg Matt.

- Persze. - mosolyogtam rá majd felálltam és kicsit arrébb sétáltunk a társaságtól. - Valami baj van? - néztem rá. 

- Anna most beszélt telefonon Adammal és a helyzet az hogy idejönnek. - vakarta meg a tarkóját és közben aggódva figyelte a reakciómat. A szívem máris összeszorult és hevesebben vert. Próbáltam összeszedni a gondolataimat. -Ha gondolod elindulhatunk haza. - simított végig a karomon.

- Nem nem kell. - néztem rá - Nem akarom megbántani Annáékat és amúgy is mindenki jól érzi magát. Nem akarom elrontani ezt a szép estét. - mosolyogtam rá - Menj. beszélgess tovább addig én kimegyek a mosdóba. - mosolyogtam a rá és meg sem várva válaszát elindultam a mosdó felé.
A mosdókagylóra támaszkodtam és hangosan kifújtam a levegőt. Nem akarom látni Őket.
Felemeltem a fejem és a tükörbe néztem. Nem szabad összetörnöm. Megigazítottam a sminkem és elvégeztem a dolgom majd visszamentem és akkor megláttam őket. Ott álltak kézen fogva egymás mellett fülig érő vigyorral. Boldogok voltak, legalábbis látszólag. Összetörtem és legszívesebben visszarohantam volna a fürdőbe és csak sírtam volna de tudtam, hogy nem szabad. Meg kell mutatnom mit veszített el így mosolyogva közeledtem feléjük. 

- Sziasztok! - köszöntem nekik és alaposan végigmértem az új nőjét. Csinos volt és szép. 

- Lea hadd mutassam be Adam barátnőjét Rebecát. - mondta Tom. 

- Örülök hogy megismerhetlek! - mosolygott és nyújtotta felém a kezét. 

- Én is. - nyugtáztam egy mosollyal de kezet nem fogtam vele, Rebeca zavartan visszahúzta kezét és mint egy kisgyerek közelebb húzódott Adamhez. 

- Beszélhetnénk? - pillantott rám Adam.

- Szerintem nekünk nincs miről beszélnünk. - mosolyogtam rá majd ittam egy kortyot a narancslevemből. Adam finoman megfogta a karom és távolabb húzott mindenkitől. 

- Miért viselkedsz így Rebecával? - sziszegte és dühösen nézett rám. 

- Adam ugye nem mondod komolyan, hogy azt vártad, hogy majd a nyakába ugrom és a legjobb barátnőm lesz azok után ami történt?! - néztem megvetően rá - Vedd észre magad. Hogy volt képed egyáltalán idejönni? - kérdeztem

- Ő az én gyerekem is. - védte magát.

- Tudod ezt már nagyon rég elrontottad. Semmi közöd hozzá és nincs is rád szüksége. - mondtam majd magamra vettem a dzsekim és kijöttem. Tudom, hogy nyugodtnak kellett volna lennem és hogy a pici a legfontosabb de ismét összetörtem. Sírni kezdtem a hasamba pedig hatalmasat nyílalt. 

- Lea minden rendben? - jött utánam Matt - Úristen te vérzel! - nézett a lábamra. 

- A baba! - szorítottam meg a kezét és jött egy újabb fájás.