Freedom - 14.rész
Sziasztok! :) Sikerült viszonylag hamar megírnom a Freedom folytatását ami fordulópont az egész történetben. El kell hogy mondjam hogy nemsokára a történet végéhez érünk úgy körülbelül még 5 rész van hátra. Ez az egyik kedven alkotásom és még nem döntöttem el hogy happy end legyen-e a vége vagy sem. Persze nagyon szívesen várom a véleményeteket és a hozzászólásokat is. Abban is döntésre jutottam hogyha befejezem ezt a történetemet újra folytatom a Titkok a múltból-t és persze a Vigyázok rád!-ot amiből persze már készül az új rész. :) Most viszont nem húznám tovább a szót. Jó olvasást és sok puszii :)) Angel.
14.rész
Teltek a napok a hetek és a hónapok. A hasam lassan nőni kezdett és szerencsére a babával minden rendben volt de kár hogy ez csak róla mondható el.
Adam napról napra egyre jobban megváltozott. A kezdeti öröme nem tartott tovább egy hónapnál és azóta szinte sosincs itthon. Állandóan dolgoznia kell és ha van egy kis szabadideje azt ivással tölti és általában éjszaka jön haza piától bűzölögve és mindig kiabál.
Többször próbáltam már megbeszélni vele a dolgokat és van amikor sikerül és pár napig jó minden aztán újra kezdődik minden előröl. Nagyon megvisel a dolog és volt hogy napokig csak sírtam. Gondolom érthető hogy a történtek miatt egyre több időt töltöttem Mattnél mivel otthon csak sírtam volna. Persze ilyenkor Adam rögtön értem jött és bocsánatot kért és megígérte hogy nem iszik többet és hogy szeret és szüksége van rám, senki nem tudna ellenállni neki persze én sem, épp ezért mindig visszamentem.
Ma pedig vissza kell mennem az orvoshoz a szokásos ellenőrzésre és Adam megígérte hogy velem jön.
- Mehetünk? - nézett rám miután mind a ketten felöltöztünk.
- Persze!- mosolyogtam rá és magamra kaptam a dzsekim.
- Lea!- állított meg az ajtóban és maga felé fordított - Szeretlek! És nagyon sajnálom azt ahogy az utóbbi időben viselkedtem. Te nem ezt érdemled főleg hogy gyermeket vársz tőlem. Kérlek ne haragudj! - csillogtak a szemei és látszott hogy őszintén megbánta a dolgot.
- Nem haragszom! - mosolyogtam rá majd közelebb sétáltam és adtam neki egy hosszú csókot.Talán már hetek óta nem csókolt meg és ez most mindennél többet ért.
- Már hiányoztál! - csókolt meg újra de most sokkal hevesebben
- Mennünk kell! - szakadtam el tőle nehezen.
- Igazad van. - sóhajtott majd kinyitotta nekem az ajtót és előreengedett.
A nagy forgalom miatt egy órába telt mire beértünk a kórházba ahol a doktornő egyből fogadott minket. Miután túlestünk a szokásos dolgokon és újra láthattuk növekedő babánkat aki szerencsére rendben fejlődik még váltottunk pár szót a doktornővel majd hazaindultunk.
- Nem kell menned dolgozni? - kérdeztem érdeklődve miközben ő is velem tartott a házba. Úgy tudtam hogy csak elkísér és már megy is be dolgozni.
- Nem. A mai napot szeretném inkább veled tölteni. - mondta miközben közelebb sétált és átölelte a derekamat.
- Örülök neki! - hajtottam a fejem a mellkasára. A történtek után olyan jó hogy most végre törődik velem és érzem hogy tényleg megbánta amit tett. Remélem tényleg komolyan gondolja és nem fog újra fájdalmat okozni.
- Szeretlek! - emelte meg a fejem és a fülem mögé tűrt egy kósza tincset majd megcsókolt. Olyan szenvedélyes volt és egyben gyengéd hogy akár hogy is próbáltam nem tudtam neki ellenállni. A kezem a nyaka köré kulcsoltam és még közelebb húztam magamhoz. Adam óvatosan felemelt de egy perce se szakadt el az ajka az enyémtől majd bevitt a hálóba és letett az ágyra. Nagyon gyengéd volt és szenvedélyes. Talán még soha nem volt ilyen jó vele a szex.
- Nagyon hiányoztál már!- búgta a fülembe - Szeretlek. - húzott magához óvatosan.
- Én is nagyon szeretlek! - fordultam felé és csak néztük egymást. Ne tudtam mit mondani ez elmúlt hetek csak folytonos veszekedéssel jártak és azzal hogy rengeteget szenvedtem. Mégis annyira szeretem hogy egyszerűen nem tudom elengedni, szükségem van rá.
- Lea én komolyan gondoltam amit ma mondtam. - simította meg az arcom - Tudom hogy rengeteg fájdalmat okoztam és szeretném jóvá tenni.
- Szeretlek! - bújtam jobban házzá és azt hiszem el is aludtam. Mikor újra felébredtem Adam persze nem volt már mellettem de hagyott egy cetlit hogy kint vár a konyhába. Felöltöztem majd kimentem a konyhába ahol egy újabb cédula várt egy hosszú bocsánatkéréssel és azzal hogy be kellett mennie dolgozni.
Próbáltam felhívni de ki volt kapcsolva így hívtam az irodát.
- Hallo itt Adam Parker irodája. Miben segíthetek?
- Jó napot Lea vagyok. Adam bent van? - kérdeztem kíváncsian.
- Sajnálom asszonyom de napok óta nem jelentkezett. - mondta el. Lefagytam és kinyomtam a telefont. Nagyon rossz érzésem lett és kicsit a hasam is fájni kezdett. Tudtam hogy le kell feküdnöm mert a babának is baja eshet így bevettem egy nyugtatót és ledőltem a kanapéra. A nyugtató hatott és sikerült megnyugodnom kicsit de még mindig nagyon ideges voltam. Pár óra múlva hazaért Alex és Ben és persze egyből látták hogy nincs minden rendben.
- Mi történt Lea? - kérdezte Alex miközben egy pohár vizet adott a kezembe.
- Ma elkísért a dokihoz de előtte bocsánatot kért aztán délután nem ment be dolgozni hanem velem maradt de én elaludtam aztán találtam egy cetlit hogy bement dolgozni. Hívtam de ki volt kapcsolva ezért hívtam az irodát és ott azt mondták hogy nem látták Adamet napok óta. Úristen srácok. Napok óta hazudik nekem, nem tudom hol van és mit csinál. Miért kell ezt tennie? - néztem a fiúkra könnyes szemekkel.
- Kérlek nyugodj meg! - ölelt magához Ben mikor hallottam hogy elparkolt Adam autója. Kicsit összekaptam magam majd felálltam és a konyhába sétáltam és vártam hogy Adam bejöjjön.
- Sziasztok! - köszönt a srácoknak vidáman.
- Adam..-sétáltam oda hozzá - Hol voltál? -kérdeztem kissé elcsukló hangon.
- Dolgoztam az irodában szívem. - mosolygott rám majd próbált megcsókolni de elhajoltam.
- Hívtalak és mivel ki voltál kapcsolva felhívtam az irodát ahol elmondták hogy napok óta nem voltál bent. Napok óta hazudsz nekem Adam, folyamatosan megbántasz és én mindig új esélyt adok neked de elegem van. Annyit megérdemlek hogy őszinte legyél velem most az egyszer. Hol voltál? - vontam kérdőre kissé indulatosan
- Figyelj Lea, el akartam mondani mindent csak nem volt bátorságom. Minden még Sydneyben kezdődött. Sajnálom hogy annyit hazudtam de egyik gödörből csúsztam a másikba. Mostanra pedig már kicsúszott a kezemből az irányítás. - kezdett el mentegetőzni és éreztem azt amitől eddig is tartottam a könnyeim már folytak mert tudtam mit fog mondani - Lea én megcsaltalak de szeretlek és kérlek hadd magyarázzam meg..-a szívembe hatalmasat nyílalt és darabokra hullott. Csak meredten álltam és zokogtam.
- Lea kérlek ne sírj. - érintette meg a karom Adam de elvesztettem a fejem és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam.
- Ne érj hozzám soha többé! - sziszegtem - Alex kérlek hívj egy taxit. - néztem rá kérőn ő pedig aprót bólintott majd a telefonjáért nyúlt, én pedig a szobába mentem és egy táskába beledobáltam az összes cuccom. A könnyeim csak megállíthatatlanul folytak és csak arra tudtam gondolni, hogy Adam átvert. Levettem az éjjeliszekrényről a képet és a gyógyszereket majd visszamentem a nappaliba.
- Hová mész? - kapta el a karom Adam
- Semmi közöd hozzá! - rángattam a kezem de nem akarta elengedni - Engedj el. - rángattam tovább a kezem de Adam még mindig nem engedte el - Soha nem fogok neked megbocsájtani érted? Amit tettél azzal összetörted a szívem. Nem akarlak többet látni. - ahogy ezt elmondtam csak még jobban sírni kezdtem Adam pedig elengedte a karom. Kint már várt a taxi, és mivel Adam azt hiszi majd, hogy Matthez megyek így a régi lakásom címét adtam meg a taxisnak. A sofőr volt olyan rendes hogy nem faggatott és egy csomag zsepit is kaptam tőle mikor kiszálltam.
Olyan régen jártam már ezen a környéken és teljesen más mint ahol nemrég még laktam. Lepukkant házak, hangos őrjöngő fiatalok és mindennapos lövöldözés vagy lopás. A hideg kirázott mikor beléptem régi lakásom ajtaján, ahol jéghideg volt és minden ugyan ott volt ahol hagytam. Gyorsan felkapcsoltam a lámpákat és feltekertem a fűtést, majd kerestem egy vastag takarót és lekuporodtam a kanapéra.Csak sírtam amíg bírtam, majd mély álomba zuhantam. Mikor felébredtem szörnyen fájt a fejem és égtek a szemeim. Nagyon aggódtam a baba miatt is mivel furcsán szúrt a hasam. Gyorsan bevettem egy fájdalomcsillapítót majd miután rendbeszedtem magam hívtam egy taxit és bementem a kórházba. A doktornő látva milyen állapotba vagyok azonnal behívott és megvizsgált. Szerencsére minden rendben volt csak az idegesség miatt kicsit többet mozgolódott. Miután végeztem gyalog mentem haza, de útközben beugrottam egy boltba és vettem pár dolgot otthonra. Mikor a lakótömbhöz értem Matt autóját ismertem meg így sietősebbre vettem a lépteimet.
- Szia! - léptem be a lakásba és köszöntem Mattnek
- Adam felhívott és elmondott mindent. Sajnálom! - ölelt magához szorosan én pedig újra sírni kezdtem.
- Lea kérlek nyugodj meg hallod. Most a baba a legfontosabb és neki nem tesz jót ez a sok sírás. Kérlek gondolj most erre és nyugodj meg.- ölelt még szorosabban. Próbáltam abbahagyni a sírást és megnyugodni de nem nagyon sikerült. Annyira fájt amit Adam tett. Az életemet is odaadtam volna érte annyira szeretem de ő mégis mást választott. Nagyon fájt, hogy egyedül kell felnevelnie a kis jövevényt pedig tudta mekkora szükség van egy apára. Apa halála után egyedül maradtam anyámmal. Soha nem volt jó viszonyunk és amikor apa nem volt itthon akkor mindig megvert. Apa volt a mindenem és mikor elveszítettem tudtam, hogy vége mindennek. Anyám minden nap más férfit hozott haza és nekem sokszor kint kellett aludnom a nappaliba a földön. Csak 10 éves voltam és annyi mindet átéltem. Anyám egyik pasija megpróbált megerőszakolni, de anyám pont jókor jött haza. Persze ezután anyám megvert mert azt mondta én csábítottam el..10 évesen. Annyi mindenen keresztülmentem és tudom, hogy nem lesz könnyű felnevelni a picit de menni fog. Nyugodtam meg kicsit majd leültem a kanapéra.
- Főzök egy teát. - simogatta meg a hátam Matt majd átlépett a konyha részbe és feltette a kannát a gázra.
- Honnan tudtad hogy itt vagyok? - kérdeztem mikor mellém ült és magához húzott.
- Ismerlek és tudom hogy okos vagy és nem hozzám jössz. Máshová nem mehettél csak ide. - simogatta a hangom.
- Annyira fáj Matt. - csordult ki újra egy könnycsepp - Soha nem lehetek boldog?! - néztem rá
- Szedd össze magad Lea! - fordított magával szembe - Most rá kell koncentrálnod. - tette a hasamra a kezét.- Megcsinálom a teát aztán összeszeded a cuccaid és hozzám költözöl. Ha Adam keres majd én beszélek vele nem kell félned. Majd én megvédelek. - puszilta meg a homlokom. Pont olyan volt ez a pillanat mint mikor fiatalok voltunk. Mindenki azt hitte hogy van köztünk valami de mi tudtuk, hogy ez egy őszinte és tiszta barátság vagyis több, testéri szeretet.
- Köszönöm hogy itt vagy! - pusziltam arcon. Ő csak mosolygott és elment megcsinálni a teát.
Miután megittam, összeszedtem még néhány fontos dolgot és Mattel elindultunk hozzá. A hosszú út alatt sikerült aludnom kicsit, majd miután odaértem és kipakoltam a telefonom csörögni kezdett. Anna volt.
- Lea! - szólt bele egyből aggódva mikor felvettem - Drágám jól vagytok? - kérdezte egyből
- Igen jól. Vagyis a baba jól van csak kicsit megviselte ez az egész..-sóhajtottam miközben a hasamra néztem és megsimogattam.
- Sajnálom hogy ekkora ökör fiam van. Pedig én nem így neveltem Lea..Nem tudom mi történhetett vele - hallatszott a hangján a szomorú fájdalom és csalódottság. - Mattnél vagy ugye? - kérdezte kedvesen
- Igen de kérlek ne mondd el Adamnek.
- Eszembe sincs. Nem akarok még nagyobb fájdalmat okozni. Este viszont meglátogatunk Tommal ha nem baj..- válaszolta
- Gyertek nyugodtan. - mosolyodtam el.
- Jól van kedvesem, puszi. - majd kinyomta a telefont. Lezuhanyoztam amíg Matt főzött majd én is segítettem neki.
- Pihenned kéne. - nézett rám szigorúan.
- Inkább nyisd ki az ajtót mert csöngettek! - vigyorogtam rá majd kavargatni kezdtem az edényben levő szószt. Ismerős hangot hallottam és a szívem összeszorult..Adam volt.
- Matt látnom kell, kérlek engedj be. - könyörgött
- Ő nem akar látni értsd meg végre! - mondta Matt kicsit ingerültebben.
- Kérlek! - könyörgött tovább.
- Mit akarsz? Még nagyobb fájdalmat okozni? - sétáltam a nappaliba hogy lásson.
- Beszélni szeretnék veled. Kérlek! - könyörgött.
- Enged be Matt. - sóhajtottam - 2 perced van és utána elmész és békén hagysz, örökre. - néztem rá
- Nem kérheted ez. A baba ez enyém is.
- Ha érdekelne egy kicsit is, nem tetted volna ezt. Nem törtél volna darabokra és nem aláztál volna meg ennyire. Szóval kezd el. -hánytam a szemére mekkora fájdalmat is okozott.
- Azt akarom, hogy tudd hogy már vége ennek az egésznek. Nem találkozom vele többet és beiratkoztam egy alkohol elvonóra. Szeretlek Lea és nem akarlak elveszíteni.
- Már késő Adam..- válaszoltam könnyes szemekkel - Összetörtél és undorodom tőled. Kihasználtál és megaláztál. Azt hiszem lejárt a 2 perc. - néztem fel rá - Viszlát Adam, örökre. - szinte suttogva mondtam ki az utolsó szót. Hatalmas gombóc volt a torkomban, de sírtam. Tartottam magam pedig borzalmasan fájt. Adam még állt egy darabig és nézett. Majd elindult felém.
- Adam! - szólt rá Matt és azonnal elindult ő is felém - Hagy békén kérlek - állt elém - Menj el.
- Kérlek Lea, adj még egy utolsó esélyt. - nézett rám kék szemeivel amiben a fájdalom csillogott.
- Nem Adam. - néztem rá - Már túl sok esélyt adtam..- Adam csak állt ott majd kisétált a házból és egyúttal az életemből is....
Adam napról napra egyre jobban megváltozott. A kezdeti öröme nem tartott tovább egy hónapnál és azóta szinte sosincs itthon. Állandóan dolgoznia kell és ha van egy kis szabadideje azt ivással tölti és általában éjszaka jön haza piától bűzölögve és mindig kiabál.
Többször próbáltam már megbeszélni vele a dolgokat és van amikor sikerül és pár napig jó minden aztán újra kezdődik minden előröl. Nagyon megvisel a dolog és volt hogy napokig csak sírtam. Gondolom érthető hogy a történtek miatt egyre több időt töltöttem Mattnél mivel otthon csak sírtam volna. Persze ilyenkor Adam rögtön értem jött és bocsánatot kért és megígérte hogy nem iszik többet és hogy szeret és szüksége van rám, senki nem tudna ellenállni neki persze én sem, épp ezért mindig visszamentem.
Ma pedig vissza kell mennem az orvoshoz a szokásos ellenőrzésre és Adam megígérte hogy velem jön.
- Mehetünk? - nézett rám miután mind a ketten felöltöztünk.
- Persze!- mosolyogtam rá és magamra kaptam a dzsekim.
- Lea!- állított meg az ajtóban és maga felé fordított - Szeretlek! És nagyon sajnálom azt ahogy az utóbbi időben viselkedtem. Te nem ezt érdemled főleg hogy gyermeket vársz tőlem. Kérlek ne haragudj! - csillogtak a szemei és látszott hogy őszintén megbánta a dolgot.
- Nem haragszom! - mosolyogtam rá majd közelebb sétáltam és adtam neki egy hosszú csókot.Talán már hetek óta nem csókolt meg és ez most mindennél többet ért.
- Már hiányoztál! - csókolt meg újra de most sokkal hevesebben
- Mennünk kell! - szakadtam el tőle nehezen.
- Igazad van. - sóhajtott majd kinyitotta nekem az ajtót és előreengedett.
A nagy forgalom miatt egy órába telt mire beértünk a kórházba ahol a doktornő egyből fogadott minket. Miután túlestünk a szokásos dolgokon és újra láthattuk növekedő babánkat aki szerencsére rendben fejlődik még váltottunk pár szót a doktornővel majd hazaindultunk.
- Nem kell menned dolgozni? - kérdeztem érdeklődve miközben ő is velem tartott a házba. Úgy tudtam hogy csak elkísér és már megy is be dolgozni.
- Nem. A mai napot szeretném inkább veled tölteni. - mondta miközben közelebb sétált és átölelte a derekamat.
- Örülök neki! - hajtottam a fejem a mellkasára. A történtek után olyan jó hogy most végre törődik velem és érzem hogy tényleg megbánta amit tett. Remélem tényleg komolyan gondolja és nem fog újra fájdalmat okozni.
- Szeretlek! - emelte meg a fejem és a fülem mögé tűrt egy kósza tincset majd megcsókolt. Olyan szenvedélyes volt és egyben gyengéd hogy akár hogy is próbáltam nem tudtam neki ellenállni. A kezem a nyaka köré kulcsoltam és még közelebb húztam magamhoz. Adam óvatosan felemelt de egy perce se szakadt el az ajka az enyémtől majd bevitt a hálóba és letett az ágyra. Nagyon gyengéd volt és szenvedélyes. Talán még soha nem volt ilyen jó vele a szex.
- Nagyon hiányoztál már!- búgta a fülembe - Szeretlek. - húzott magához óvatosan.
- Én is nagyon szeretlek! - fordultam felé és csak néztük egymást. Ne tudtam mit mondani ez elmúlt hetek csak folytonos veszekedéssel jártak és azzal hogy rengeteget szenvedtem. Mégis annyira szeretem hogy egyszerűen nem tudom elengedni, szükségem van rá.
- Lea én komolyan gondoltam amit ma mondtam. - simította meg az arcom - Tudom hogy rengeteg fájdalmat okoztam és szeretném jóvá tenni.
- Szeretlek! - bújtam jobban házzá és azt hiszem el is aludtam. Mikor újra felébredtem Adam persze nem volt már mellettem de hagyott egy cetlit hogy kint vár a konyhába. Felöltöztem majd kimentem a konyhába ahol egy újabb cédula várt egy hosszú bocsánatkéréssel és azzal hogy be kellett mennie dolgozni.
Próbáltam felhívni de ki volt kapcsolva így hívtam az irodát.
- Hallo itt Adam Parker irodája. Miben segíthetek?
- Jó napot Lea vagyok. Adam bent van? - kérdeztem kíváncsian.
- Sajnálom asszonyom de napok óta nem jelentkezett. - mondta el. Lefagytam és kinyomtam a telefont. Nagyon rossz érzésem lett és kicsit a hasam is fájni kezdett. Tudtam hogy le kell feküdnöm mert a babának is baja eshet így bevettem egy nyugtatót és ledőltem a kanapéra. A nyugtató hatott és sikerült megnyugodnom kicsit de még mindig nagyon ideges voltam. Pár óra múlva hazaért Alex és Ben és persze egyből látták hogy nincs minden rendben.
- Mi történt Lea? - kérdezte Alex miközben egy pohár vizet adott a kezembe.
- Ma elkísért a dokihoz de előtte bocsánatot kért aztán délután nem ment be dolgozni hanem velem maradt de én elaludtam aztán találtam egy cetlit hogy bement dolgozni. Hívtam de ki volt kapcsolva ezért hívtam az irodát és ott azt mondták hogy nem látták Adamet napok óta. Úristen srácok. Napok óta hazudik nekem, nem tudom hol van és mit csinál. Miért kell ezt tennie? - néztem a fiúkra könnyes szemekkel.
- Kérlek nyugodj meg! - ölelt magához Ben mikor hallottam hogy elparkolt Adam autója. Kicsit összekaptam magam majd felálltam és a konyhába sétáltam és vártam hogy Adam bejöjjön.
- Sziasztok! - köszönt a srácoknak vidáman.
- Adam..-sétáltam oda hozzá - Hol voltál? -kérdeztem kissé elcsukló hangon.
- Dolgoztam az irodában szívem. - mosolygott rám majd próbált megcsókolni de elhajoltam.
- Hívtalak és mivel ki voltál kapcsolva felhívtam az irodát ahol elmondták hogy napok óta nem voltál bent. Napok óta hazudsz nekem Adam, folyamatosan megbántasz és én mindig új esélyt adok neked de elegem van. Annyit megérdemlek hogy őszinte legyél velem most az egyszer. Hol voltál? - vontam kérdőre kissé indulatosan
- Figyelj Lea, el akartam mondani mindent csak nem volt bátorságom. Minden még Sydneyben kezdődött. Sajnálom hogy annyit hazudtam de egyik gödörből csúsztam a másikba. Mostanra pedig már kicsúszott a kezemből az irányítás. - kezdett el mentegetőzni és éreztem azt amitől eddig is tartottam a könnyeim már folytak mert tudtam mit fog mondani - Lea én megcsaltalak de szeretlek és kérlek hadd magyarázzam meg..-a szívembe hatalmasat nyílalt és darabokra hullott. Csak meredten álltam és zokogtam.
- Lea kérlek ne sírj. - érintette meg a karom Adam de elvesztettem a fejem és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam.
- Ne érj hozzám soha többé! - sziszegtem - Alex kérlek hívj egy taxit. - néztem rá kérőn ő pedig aprót bólintott majd a telefonjáért nyúlt, én pedig a szobába mentem és egy táskába beledobáltam az összes cuccom. A könnyeim csak megállíthatatlanul folytak és csak arra tudtam gondolni, hogy Adam átvert. Levettem az éjjeliszekrényről a képet és a gyógyszereket majd visszamentem a nappaliba.
- Hová mész? - kapta el a karom Adam
- Semmi közöd hozzá! - rángattam a kezem de nem akarta elengedni - Engedj el. - rángattam tovább a kezem de Adam még mindig nem engedte el - Soha nem fogok neked megbocsájtani érted? Amit tettél azzal összetörted a szívem. Nem akarlak többet látni. - ahogy ezt elmondtam csak még jobban sírni kezdtem Adam pedig elengedte a karom. Kint már várt a taxi, és mivel Adam azt hiszi majd, hogy Matthez megyek így a régi lakásom címét adtam meg a taxisnak. A sofőr volt olyan rendes hogy nem faggatott és egy csomag zsepit is kaptam tőle mikor kiszálltam.
Olyan régen jártam már ezen a környéken és teljesen más mint ahol nemrég még laktam. Lepukkant házak, hangos őrjöngő fiatalok és mindennapos lövöldözés vagy lopás. A hideg kirázott mikor beléptem régi lakásom ajtaján, ahol jéghideg volt és minden ugyan ott volt ahol hagytam. Gyorsan felkapcsoltam a lámpákat és feltekertem a fűtést, majd kerestem egy vastag takarót és lekuporodtam a kanapéra.Csak sírtam amíg bírtam, majd mély álomba zuhantam. Mikor felébredtem szörnyen fájt a fejem és égtek a szemeim. Nagyon aggódtam a baba miatt is mivel furcsán szúrt a hasam. Gyorsan bevettem egy fájdalomcsillapítót majd miután rendbeszedtem magam hívtam egy taxit és bementem a kórházba. A doktornő látva milyen állapotba vagyok azonnal behívott és megvizsgált. Szerencsére minden rendben volt csak az idegesség miatt kicsit többet mozgolódott. Miután végeztem gyalog mentem haza, de útközben beugrottam egy boltba és vettem pár dolgot otthonra. Mikor a lakótömbhöz értem Matt autóját ismertem meg így sietősebbre vettem a lépteimet.
- Szia! - léptem be a lakásba és köszöntem Mattnek
- Adam felhívott és elmondott mindent. Sajnálom! - ölelt magához szorosan én pedig újra sírni kezdtem.
- Lea kérlek nyugodj meg hallod. Most a baba a legfontosabb és neki nem tesz jót ez a sok sírás. Kérlek gondolj most erre és nyugodj meg.- ölelt még szorosabban. Próbáltam abbahagyni a sírást és megnyugodni de nem nagyon sikerült. Annyira fájt amit Adam tett. Az életemet is odaadtam volna érte annyira szeretem de ő mégis mást választott. Nagyon fájt, hogy egyedül kell felnevelnie a kis jövevényt pedig tudta mekkora szükség van egy apára. Apa halála után egyedül maradtam anyámmal. Soha nem volt jó viszonyunk és amikor apa nem volt itthon akkor mindig megvert. Apa volt a mindenem és mikor elveszítettem tudtam, hogy vége mindennek. Anyám minden nap más férfit hozott haza és nekem sokszor kint kellett aludnom a nappaliba a földön. Csak 10 éves voltam és annyi mindet átéltem. Anyám egyik pasija megpróbált megerőszakolni, de anyám pont jókor jött haza. Persze ezután anyám megvert mert azt mondta én csábítottam el..10 évesen. Annyi mindenen keresztülmentem és tudom, hogy nem lesz könnyű felnevelni a picit de menni fog. Nyugodtam meg kicsit majd leültem a kanapéra.
- Főzök egy teát. - simogatta meg a hátam Matt majd átlépett a konyha részbe és feltette a kannát a gázra.
- Honnan tudtad hogy itt vagyok? - kérdeztem mikor mellém ült és magához húzott.
- Ismerlek és tudom hogy okos vagy és nem hozzám jössz. Máshová nem mehettél csak ide. - simogatta a hangom.
- Annyira fáj Matt. - csordult ki újra egy könnycsepp - Soha nem lehetek boldog?! - néztem rá
- Szedd össze magad Lea! - fordított magával szembe - Most rá kell koncentrálnod. - tette a hasamra a kezét.- Megcsinálom a teát aztán összeszeded a cuccaid és hozzám költözöl. Ha Adam keres majd én beszélek vele nem kell félned. Majd én megvédelek. - puszilta meg a homlokom. Pont olyan volt ez a pillanat mint mikor fiatalok voltunk. Mindenki azt hitte hogy van köztünk valami de mi tudtuk, hogy ez egy őszinte és tiszta barátság vagyis több, testéri szeretet.
- Köszönöm hogy itt vagy! - pusziltam arcon. Ő csak mosolygott és elment megcsinálni a teát.
Miután megittam, összeszedtem még néhány fontos dolgot és Mattel elindultunk hozzá. A hosszú út alatt sikerült aludnom kicsit, majd miután odaértem és kipakoltam a telefonom csörögni kezdett. Anna volt.
- Lea! - szólt bele egyből aggódva mikor felvettem - Drágám jól vagytok? - kérdezte egyből
- Igen jól. Vagyis a baba jól van csak kicsit megviselte ez az egész..-sóhajtottam miközben a hasamra néztem és megsimogattam.
- Sajnálom hogy ekkora ökör fiam van. Pedig én nem így neveltem Lea..Nem tudom mi történhetett vele - hallatszott a hangján a szomorú fájdalom és csalódottság. - Mattnél vagy ugye? - kérdezte kedvesen
- Igen de kérlek ne mondd el Adamnek.
- Eszembe sincs. Nem akarok még nagyobb fájdalmat okozni. Este viszont meglátogatunk Tommal ha nem baj..- válaszolta
- Gyertek nyugodtan. - mosolyodtam el.
- Jól van kedvesem, puszi. - majd kinyomta a telefont. Lezuhanyoztam amíg Matt főzött majd én is segítettem neki.
- Pihenned kéne. - nézett rám szigorúan.
- Inkább nyisd ki az ajtót mert csöngettek! - vigyorogtam rá majd kavargatni kezdtem az edényben levő szószt. Ismerős hangot hallottam és a szívem összeszorult..Adam volt.
- Matt látnom kell, kérlek engedj be. - könyörgött
- Ő nem akar látni értsd meg végre! - mondta Matt kicsit ingerültebben.
- Kérlek! - könyörgött tovább.
- Mit akarsz? Még nagyobb fájdalmat okozni? - sétáltam a nappaliba hogy lásson.
- Beszélni szeretnék veled. Kérlek! - könyörgött.
- Enged be Matt. - sóhajtottam - 2 perced van és utána elmész és békén hagysz, örökre. - néztem rá
- Nem kérheted ez. A baba ez enyém is.
- Ha érdekelne egy kicsit is, nem tetted volna ezt. Nem törtél volna darabokra és nem aláztál volna meg ennyire. Szóval kezd el. -hánytam a szemére mekkora fájdalmat is okozott.
- Azt akarom, hogy tudd hogy már vége ennek az egésznek. Nem találkozom vele többet és beiratkoztam egy alkohol elvonóra. Szeretlek Lea és nem akarlak elveszíteni.
- Már késő Adam..- válaszoltam könnyes szemekkel - Összetörtél és undorodom tőled. Kihasználtál és megaláztál. Azt hiszem lejárt a 2 perc. - néztem fel rá - Viszlát Adam, örökre. - szinte suttogva mondtam ki az utolsó szót. Hatalmas gombóc volt a torkomban, de sírtam. Tartottam magam pedig borzalmasan fájt. Adam még állt egy darabig és nézett. Majd elindult felém.
- Adam! - szólt rá Matt és azonnal elindult ő is felém - Hagy békén kérlek - állt elém - Menj el.
- Kérlek Lea, adj még egy utolsó esélyt. - nézett rám kék szemeivel amiben a fájdalom csillogott.
- Nem Adam. - néztem rá - Már túl sok esélyt adtam..- Adam csak állt ott majd kisétált a házból és egyúttal az életemből is....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése