Freedom - 13.rész
Sziasztok! :) Meghoztam a Freedom legújabb részét is és remélem tetszeni fog. Próbálok minél izgalmasabb részeket írni lehetőleg nem nagy kihagyással de sajnos az időm nem mindig engedi. :(
Remélem hogy azért vannak néhányan akik rendszeresen visszalátogatnak és tetszik nekik az amit írok.
Viszont mostmár nem lopom tovább az időtöket és jó olvasást kívánok. :)
Puszi Angel.
Remélem hogy azért vannak néhányan akik rendszeresen visszalátogatnak és tetszik nekik az amit írok.
Viszont mostmár nem lopom tovább az időtöket és jó olvasást kívánok. :)
Puszi Angel.
13.rész
Elég későn keltem de Adam még nem hívott vagy írt volna, kicsit megijedtem és egyből hívtam. Ki volt kapcsolva. Remélem nincs semmi baja. - sóhajtottam majd lezuhanyoztam és kimentem a konyhába.
- Szia, jött egy leveled. - mondta Alex majd a kezembe adta. A nőgyógyászati vizsgálat eredménye. Gyorsan kibontottam és átfutottam. Minden rendben volt de ez is kimutatta a terhességemet.
- Na mit írnak? - ágaskodott Alex hátha bele lát - Látom honnan jött és remélem nincs semmi baj. - tette bele bögréjét a mosogatóba.
- Minden rendben van! - mosolyogtam rá félve.
- Lea te vagy a legrosszabb hazudozó! Na hadd nézzem! - kapta ki a kezemből majd mielőtt bármit is tudtam volna reagálni hatalmas szemekkel meredt rám - Úristen ez komoly? Tényleg? De hogy? De örülök! - ölelt egyből magához - Mikor tudtad meg? - esett nekem újabb kérdéssel.
- 2 nappal ezelőtt és ne haragudj hogy nem szóltam de először Adamnek akartam elmondani. - pillantottam rá.
- De azt mondtad nem lehet gyereked. - ült le mellém
- Igen mivel én is így tudtam. De a doki azt mondta mivel fiatal voltam mikor a baleset történt regenerálódhatott a méhem de veszélyeztetett terhesnek nyilvánítottak mert a terhesség alatt is felléphet bármilyen más dolog a sérülés miatt. - meséltem el neki.
- Nem félsz? - kérdezte kedvesen.
- De, ami azt illeti nagyon félek mindentől. Attól, hogy Adam mit fog szólni hozzá és attól is hogy elveszíthetem a babát. - csordult ki pár könnycsepp a szememből.
- Na ne sírj! - ölelt magához. - Minden rendben lesz. - simogatta a hátam - Adam szerintem örülni fog neki. Hülye lenne ha egy ilyen hírnek nem örülne. - mosolygott és a kezembe adott egy zsepit.
- Kérlek ne mondd még el senkinek! - töröltem meg a szemem
- Ez csak természetes. - mosolygott - Most pedig csinálok neked valami kaját. Nem szeretném hogy történjen veled vagyis veletek valami. - szín tiszta boldogság öntötte el a szívem hogy mennyire jó barátra találtam Alexben.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá majd visszaültem a székre. Miután Alex elkészítette a reggelimet ő elment így egyedül maradtam. Adam még mindig nem jelentkezett így jobbnak láttam ha kitakarítok úgyis ráfér a lakásra. Miután befejeztem kicsit elfáradtam így a kanapára dőltem és TVzni kezdtem és nem sokkal később el is aludtam.
Mikor felébredtem már a szobámban voltam és hajnali 2 óra volt. A konyhából még beszűrődött a fény így kimentem hogy megnézzem ki van még fenn.
- Szia! - köszöntem a háttal álló Bennek.
- Szia! Én vittelek be ha nem baj. Nem akartam hogy leess a kanapéról vagy hasonló! - mosolygott rám
- Köszönöm! - mosolyogtam én is rá - Hogy hogy még fent vagy? - kérdeztem miközben egy pohárba vizet engedtem.
- Anna elaludt de én még nem tudtam és nem akartam felébreszteni a mocorgásommal ezért inkább lejöttem. - mosolygott kedvesen. Elmosolyodtam majd megittam a maradék vizet és úgy döntöttem visszafekszem aludni de előtte megnézem hogy Adam nem-e hívott. A telefonom hamar megtaláltam a kanapé mellett de sajnos semmi életjelet nem adott magáról. Egyre jobban aggódom érte. Elköszöntem Bentől és mielőtt újra lefeküdtem volna újra próbáltam hívni Adamet. Kicsörgött de senki nem vette fel. Hatalmas sóhajjal és rossz érzéssel bújtam be az ágyba és hajtottam álomra a fejem.
Mikor újra felébredtem már 10 is elmúlt. Lezuhanyoztam és miután senkit nem találtam itthon elmentem vásárolni mivel kezdtünk kifogyni a készletekből. Adam még mindig nem keresett és a tegnapi rossz érzés csak kezdett bennem felerősödni.
A bevásárlás kicsit elhúzódott és majdnem 2 óra volt mire hazaértem. Kipakoltam és elintéztem mindent mikor végre megcsörrent a telefonom.
- Szia! - szóltam bele egyből.
- Szia! - szólt bele ő is - Sajnálom hogy nem hívtalak és nem vettem fel csak nagyon sok dolgom volt. Ne haragudj! - kért bocsánatot és hallatszott hogy nagyon bűntudata van.
- Semmi baj szívem de azért minden rendben van? - kérdeztem kíváncsian
- Persze de sajnos csak holnap után tudok hazamenni. Sajnálom. - kicsit összeszorult a szívem hogy még később láthatom és mondhatom el neki.
- Hiányzol!- sóhajtottam - Vigyázz magadra! - mondtam
- Te is édes de most mennem kell. Hívlak később ígérem! Szeretlek! - mondta majd bontotta a vonalat.
Mondanom sem kell mennyire szomorú voltam és bánatomat a főzésbe menekültem és sütöttem egy kis csokis kekszet. Hihetetlenül elfáradtam ismét délutánra szóval újból a kanapéra feküdtem és álomba merültem.
Arra ébredtem hogy valaki puszit nyom az arcomra és egy ismerős illat csapta meg az orrom. Adam parfüme. A szemeim egyből kipattantak és a csodálatos kék szemébe mélyültek.
- Úristen! - ugrottam a nyakába - Hogy kerülsz ide? - toltam el magamtól majd újra megöleltem.
- A srácokkal meg akartunk lepni így egy kicsit füllentettem. - mosolyodott el féloldalasan én pedig egyből a szájára tapasztottam az enyémet. Soha nem csókolt meg még ilyen szenvedéllyel mint most és tudtam hogy itt az ideje annak hogy elmondjam mi az én kis titkom.
- Maradj itt! Mondani szeretnék valamit amit a többieknek is hallaniuk kell. - mondtam miközben a szoba felé hátráltam gyorsan felvettem a kis képet az éjjeli szekrényemről és a hátam mögé rejtettem majd visszamentem a nappaliba ahol Adam már türelmetlenül várt.
- Tessék! - adtam a kezébe a képet amit először értetlenül nézett de ahogy felfedezte a kis pöttyöt a képen egyből rám nézett a szemei csillogtam és hatalmas vigyor jelent meg az arcán .
- Istenem Lea! - kapott fel egyből és csókolt meg - Ez..ez igaz? - tett le és nézett újra a képre. - Úristen apa leszek! - fordult a fiúk felé.
- Gratulálok haver! - ölelte meg Alex és rám mosolygott. Annyira boldog voltam hogy Adam is örül neki hogy azt el sem lehet mondani.
- Nagyon szerencsés vagy! - ölelte meg Ben is majd finoman leléptek.
- Ne haragudj hogy csak most mondtam el de mindenképp személyesen szerettem volna! - sétáltam oda hozzá miközben ő csak a kis pöttyöt bámulta.
- Nagyon nagyon szeretlek! - csókolt meg vadul. Persze egyből beindított és én is viszonoztam a csókját. Dereka köré kulcsoltam a lábam ő pedig a háló felé indult el..
Mikor felébredtem Adam nem volt mellettem és egy pillanatra megijedtem hogy csak álom volt de ez hamar elillant mikor megláttam a párnáján egy cetlit amire ez volt rá firkantva. ' A konyhában leszek ♥' . Elmosolyodtam majd magamra kaptam a bugyim és Adam hanyagul a földre dobott ingjét és a konyhába mentem. Remek látvány volt Adam meztelen felsőteste miközben gyümölcsöket vágott fel. Halkan mögé osontam és vigyázva arra nehogy megvágja magát hátulról átöleltem.
- Felébredtél? - fordult felém mosolyogva
- Igen mert nem voltál mellettem. - pusziltam meg a mellkasát és rápillantottam. - a szemei még mindig csillogtak és tényleg boldog volt.
- Tessék ezt neked csináltam. - adott a kezembe egy tányért amibe rengeteg gyümölcs volt és tejszínhab - Most nagyon sok vitamint kell enned! - mosolygott és egy kis villát is a kezembe adott.
- Köszönöm! - csókoltam meg. Miután megettük a gyümölcsöket visszamentünk a szobába és álomra hajtottuk a fejünket. Reggel korán kidobott az ágy így úgy döntöttem meglepem Adamet egy reggelivel. Csináltam neki egy kis rántottát és főztem neki kávét is majd mindent rápakoltam egy tálcára és a szobába vittem. Adam még mélyen aludt így óvatosan puszilgatni kezdtem ő pedig lassan kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt! - adtam puszit a szájára
- Szeretem amikor így ébresztesz! - mosolygott és adott egy csókot.
- Csináltam neked reggelit. - adtam neki oda a tálcát
- Te ettél már? - pillantott rám
- Nem, nem vagyok éhes. - mosolyogtam rá
- De muszáj enned. - nézett rám szúrósan majd a kezembe adta a villáját. Ettem egy keveset majd bevettem a gyógyszereket és úgy döntöttem bemegyek a kávézóba dolgozni. Igaz egész hétre szabadságot kaptam de nem szeretnék itthon ülni. Amíg Adam evett én gyorsan letusoltam és előkerestem valami kényelmes ruhát és felöltöztem majd egy kicsit rendberaktam magam.
- Mész valahová? - kérdezte Adam miközben az újságot olvasva itta a kávéját és felém sétált.
- Szia, jött egy leveled. - mondta Alex majd a kezembe adta. A nőgyógyászati vizsgálat eredménye. Gyorsan kibontottam és átfutottam. Minden rendben volt de ez is kimutatta a terhességemet.
- Na mit írnak? - ágaskodott Alex hátha bele lát - Látom honnan jött és remélem nincs semmi baj. - tette bele bögréjét a mosogatóba.
- Minden rendben van! - mosolyogtam rá félve.
- Lea te vagy a legrosszabb hazudozó! Na hadd nézzem! - kapta ki a kezemből majd mielőtt bármit is tudtam volna reagálni hatalmas szemekkel meredt rám - Úristen ez komoly? Tényleg? De hogy? De örülök! - ölelt egyből magához - Mikor tudtad meg? - esett nekem újabb kérdéssel.
- 2 nappal ezelőtt és ne haragudj hogy nem szóltam de először Adamnek akartam elmondani. - pillantottam rá.
- De azt mondtad nem lehet gyereked. - ült le mellém
- Igen mivel én is így tudtam. De a doki azt mondta mivel fiatal voltam mikor a baleset történt regenerálódhatott a méhem de veszélyeztetett terhesnek nyilvánítottak mert a terhesség alatt is felléphet bármilyen más dolog a sérülés miatt. - meséltem el neki.
- Nem félsz? - kérdezte kedvesen.
- De, ami azt illeti nagyon félek mindentől. Attól, hogy Adam mit fog szólni hozzá és attól is hogy elveszíthetem a babát. - csordult ki pár könnycsepp a szememből.
- Na ne sírj! - ölelt magához. - Minden rendben lesz. - simogatta a hátam - Adam szerintem örülni fog neki. Hülye lenne ha egy ilyen hírnek nem örülne. - mosolygott és a kezembe adott egy zsepit.
- Kérlek ne mondd még el senkinek! - töröltem meg a szemem
- Ez csak természetes. - mosolygott - Most pedig csinálok neked valami kaját. Nem szeretném hogy történjen veled vagyis veletek valami. - szín tiszta boldogság öntötte el a szívem hogy mennyire jó barátra találtam Alexben.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá majd visszaültem a székre. Miután Alex elkészítette a reggelimet ő elment így egyedül maradtam. Adam még mindig nem jelentkezett így jobbnak láttam ha kitakarítok úgyis ráfér a lakásra. Miután befejeztem kicsit elfáradtam így a kanapára dőltem és TVzni kezdtem és nem sokkal később el is aludtam.
Mikor felébredtem már a szobámban voltam és hajnali 2 óra volt. A konyhából még beszűrődött a fény így kimentem hogy megnézzem ki van még fenn.
- Szia! - köszöntem a háttal álló Bennek.
- Szia! Én vittelek be ha nem baj. Nem akartam hogy leess a kanapéról vagy hasonló! - mosolygott rám
- Köszönöm! - mosolyogtam én is rá - Hogy hogy még fent vagy? - kérdeztem miközben egy pohárba vizet engedtem.
- Anna elaludt de én még nem tudtam és nem akartam felébreszteni a mocorgásommal ezért inkább lejöttem. - mosolygott kedvesen. Elmosolyodtam majd megittam a maradék vizet és úgy döntöttem visszafekszem aludni de előtte megnézem hogy Adam nem-e hívott. A telefonom hamar megtaláltam a kanapé mellett de sajnos semmi életjelet nem adott magáról. Egyre jobban aggódom érte. Elköszöntem Bentől és mielőtt újra lefeküdtem volna újra próbáltam hívni Adamet. Kicsörgött de senki nem vette fel. Hatalmas sóhajjal és rossz érzéssel bújtam be az ágyba és hajtottam álomra a fejem.
Mikor újra felébredtem már 10 is elmúlt. Lezuhanyoztam és miután senkit nem találtam itthon elmentem vásárolni mivel kezdtünk kifogyni a készletekből. Adam még mindig nem keresett és a tegnapi rossz érzés csak kezdett bennem felerősödni.
A bevásárlás kicsit elhúzódott és majdnem 2 óra volt mire hazaértem. Kipakoltam és elintéztem mindent mikor végre megcsörrent a telefonom.
- Szia! - szóltam bele egyből.
- Szia! - szólt bele ő is - Sajnálom hogy nem hívtalak és nem vettem fel csak nagyon sok dolgom volt. Ne haragudj! - kért bocsánatot és hallatszott hogy nagyon bűntudata van.
- Semmi baj szívem de azért minden rendben van? - kérdeztem kíváncsian
- Persze de sajnos csak holnap után tudok hazamenni. Sajnálom. - kicsit összeszorult a szívem hogy még később láthatom és mondhatom el neki.
- Hiányzol!- sóhajtottam - Vigyázz magadra! - mondtam
- Te is édes de most mennem kell. Hívlak később ígérem! Szeretlek! - mondta majd bontotta a vonalat.
Mondanom sem kell mennyire szomorú voltam és bánatomat a főzésbe menekültem és sütöttem egy kis csokis kekszet. Hihetetlenül elfáradtam ismét délutánra szóval újból a kanapéra feküdtem és álomba merültem.
Arra ébredtem hogy valaki puszit nyom az arcomra és egy ismerős illat csapta meg az orrom. Adam parfüme. A szemeim egyből kipattantak és a csodálatos kék szemébe mélyültek.
- Úristen! - ugrottam a nyakába - Hogy kerülsz ide? - toltam el magamtól majd újra megöleltem.
- A srácokkal meg akartunk lepni így egy kicsit füllentettem. - mosolyodott el féloldalasan én pedig egyből a szájára tapasztottam az enyémet. Soha nem csókolt meg még ilyen szenvedéllyel mint most és tudtam hogy itt az ideje annak hogy elmondjam mi az én kis titkom.
- Maradj itt! Mondani szeretnék valamit amit a többieknek is hallaniuk kell. - mondtam miközben a szoba felé hátráltam gyorsan felvettem a kis képet az éjjeli szekrényemről és a hátam mögé rejtettem majd visszamentem a nappaliba ahol Adam már türelmetlenül várt.
- Tessék! - adtam a kezébe a képet amit először értetlenül nézett de ahogy felfedezte a kis pöttyöt a képen egyből rám nézett a szemei csillogtam és hatalmas vigyor jelent meg az arcán .
- Istenem Lea! - kapott fel egyből és csókolt meg - Ez..ez igaz? - tett le és nézett újra a képre. - Úristen apa leszek! - fordult a fiúk felé.
- Gratulálok haver! - ölelte meg Alex és rám mosolygott. Annyira boldog voltam hogy Adam is örül neki hogy azt el sem lehet mondani.
- Nagyon szerencsés vagy! - ölelte meg Ben is majd finoman leléptek.
- Ne haragudj hogy csak most mondtam el de mindenképp személyesen szerettem volna! - sétáltam oda hozzá miközben ő csak a kis pöttyöt bámulta.
- Nagyon nagyon szeretlek! - csókolt meg vadul. Persze egyből beindított és én is viszonoztam a csókját. Dereka köré kulcsoltam a lábam ő pedig a háló felé indult el..
Mikor felébredtem Adam nem volt mellettem és egy pillanatra megijedtem hogy csak álom volt de ez hamar elillant mikor megláttam a párnáján egy cetlit amire ez volt rá firkantva. ' A konyhában leszek ♥' . Elmosolyodtam majd magamra kaptam a bugyim és Adam hanyagul a földre dobott ingjét és a konyhába mentem. Remek látvány volt Adam meztelen felsőteste miközben gyümölcsöket vágott fel. Halkan mögé osontam és vigyázva arra nehogy megvágja magát hátulról átöleltem.
- Felébredtél? - fordult felém mosolyogva
- Igen mert nem voltál mellettem. - pusziltam meg a mellkasát és rápillantottam. - a szemei még mindig csillogtak és tényleg boldog volt.
- Tessék ezt neked csináltam. - adott a kezembe egy tányért amibe rengeteg gyümölcs volt és tejszínhab - Most nagyon sok vitamint kell enned! - mosolygott és egy kis villát is a kezembe adott.
- Köszönöm! - csókoltam meg. Miután megettük a gyümölcsöket visszamentünk a szobába és álomra hajtottuk a fejünket. Reggel korán kidobott az ágy így úgy döntöttem meglepem Adamet egy reggelivel. Csináltam neki egy kis rántottát és főztem neki kávét is majd mindent rápakoltam egy tálcára és a szobába vittem. Adam még mélyen aludt így óvatosan puszilgatni kezdtem ő pedig lassan kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt! - adtam puszit a szájára
- Szeretem amikor így ébresztesz! - mosolygott és adott egy csókot.
- Csináltam neked reggelit. - adtam neki oda a tálcát
- Te ettél már? - pillantott rám
- Nem, nem vagyok éhes. - mosolyogtam rá
- De muszáj enned. - nézett rám szúrósan majd a kezembe adta a villáját. Ettem egy keveset majd bevettem a gyógyszereket és úgy döntöttem bemegyek a kávézóba dolgozni. Igaz egész hétre szabadságot kaptam de nem szeretnék itthon ülni. Amíg Adam evett én gyorsan letusoltam és előkerestem valami kényelmes ruhát és felöltöztem majd egy kicsit rendberaktam magam.
- Mész valahová? - kérdezte Adam miközben az újságot olvasva itta a kávéját és felém sétált.
- Igen, dolgozni!- mosolyogtam rá és a táskámba raktam a telefonom és a pénztárcám.
- Biztos hogy nem! - nézett rám komolyan - Pihenned kell!
- Adam, terhes vagyok nem pedig beteg! Este jövök és ha szünetem lesz hívlak. Kaja a hűtőben. Szeretlek! - adtam egy puszit az arcára majd mielőtt bármit mondhatott volna magamra kaptam a kabátom a kocsi kulcsom és faképnél hagytam. Mikor beértem a kávézóba láttam hogy Adam küldött egy sms-t így gyorsan elolvastam : " Ezt még megkeserüli Miss Summers.♥" elmosolyodtam majd gyorsan pötyögni kezdtem. " Kíváncsian várom milyen büntetést eszelt ki Mr. Parker ♥" Gyorsan elküldtem majd munkába álltam.
Este fáradtan de jókedvűen értem haza de meglepően tapasztaltam hogy senki nincs itthon. A konyhába menet láttam hogy Ben és Alex hagyott üzenetet hogy a lányoknál alszanak de Adamről semmit nem tudtam. Elővettem a telefonom és gyorsan felhívtam.
Este fáradtan de jókedvűen értem haza de meglepően tapasztaltam hogy senki nincs itthon. A konyhába menet láttam hogy Ben és Alex hagyott üzenetet hogy a lányoknál alszanak de Adamről semmit nem tudtam. Elővettem a telefonom és gyorsan felhívtam.
- Nemsokára otthon leszek! - szólt bele egyből.
- Rendben! Vigyázz magadra! Szeretlek - nyomtam ki majd gyorsan zuhanyozni mentem. Mivel Adam még mindig nem ért haza úgy döntöttem hogy inkább lefekszem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése