Freedom - 11.rész

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt és nagyon sajnálom hogy ilyen ritkán van friss és azt is hogy most ilyen rövidre sikerült! :/
Ígérem megpróbálok sietni majd a folytatással. Most viszont jó olvasást! :))
Puszillak és ölellek titeket! :))           Angel.


U.I.: Boldog Mikulást Nektek így utólag és persze Boldog és Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok! :* ♥

11.rész

Nem emlékszem mikor értünk haza mert körülbelül fél úton elaludtam és majd csak reggel sikerült felébrednem. Adam a hasamon feküdt és édesen szuszogott. Finoman beletúrtam a hajába de hiába próbáltam óvatos lenni Adam ébredezni kezdett. 

- Ne haragudj! Nem akartalak felébreszteni! - mondtam miközben lejjebb csúsztam és most én feküdtem a mellkasára. 

- Nem haragszom! - simogatta a hátam - Szeretem mikor felébresztesz. - puszilta meg a fejem.

- Szeretlek! - néztem fel rá és nyomtam egy gyengéd puszit a szájára - Valami baj van? 

- Nem nincs! - válaszolta egyből és nem túl őszintén.

- Nem szeretem mikor nem mondasz igazat! - feküdtem újra a mellkasára

- Tegnap miután hazajöttünk apa felhívott és kicsit összekaptunk.- vallotta be

- Min? - ültem fel és ránéztem 

- Az egyik leányvállalatunknál valami gond van és szerinte ezt csak úgy tudjuk megoldani hogyha valamelyikünk odautazik. Persze a választás rám esett. - sóhajtott kissé idegesen.

- Mikor kéne utaznod? - kérdeztem kissé csalódottan.

- Holnap. - mondta

- Mennyi időre és hová? - bombáztam meg újabb kérdésekkel. 

- Max egy hétre és Sydney-be! 

- Értem! - dőltem vissza a mellkasára. Igazából már most tudtam azt hogy milyen rossz lesz Adam nélkül főleg ha a dolog elhúzódik és tovább marad. Nem akarom hogy elmenjen de megértem hogy a munka az első. - Egyedül mész? - kérdeztem kicsit szomorkásan.

- Gyere te is velem! - emelte meg a fejem.

- Tudod te is hogy ezt nem lehet. Nekem is ott a munkahelyem meg amúgy sem dolgoznál ha ott lennék. - mondtam miközben a fürdőbe mentem. 

- Igazad van! - sóhajtott. Gyorsan letusoltam és felöltöztem mivel Adam még az ágyban feküdt és telefonált úgy döntöttem hogy csinálok neki reggelit. Összeütöttem neki egy rántottát és öntöttem neki narancslevet is.

- Te nem eszel? - kérdezte Adam miközben leült.

- Nem. Nem érzem túl jól magam. - vallottam be. Kicsit tényleg rosszul voltam és rá sem bírtam nézni az ételre.

- Ne vigyelek el orvoshoz? - kérdezte két falat közben.

- Nem szükséges. Biztos csak valami vírus! - mondtam miközben elvettem Adam elől az üres tányért.

- Beszéltem apával és az mondta hogy muszáj mennem. - sétált mögém és hátulról megölelt - Nem akarlak itt hagyni. - puszilta meg a nyakam amitől kirázott a hideg. 

- Én sem akarom hogy elmenj de muszáj. Kibírjuk ezt a kis időt egymás nélkül. - fordultam vele szembe és a nyaka köré kulcsoltam a kezem. 

- Szeretlek! - súgta majd finoman megcsókolt amit én egyből viszonoztam. Persze Adamnak sem kellett több így a fenekem alá nyúlt és felültetett a pultra. Ajkaink egy percre sem szakadtam el agymástól és Adam keze a pólóm alá csúszott. Épp a pólómat akarta levenni rólam mikor halk köhögést hallottunk mi pedig zihálva rebbentünk szét. 

- Bocs a zavarásért! - takarta el a szemét Ben - Csak egy poharat szeretnék! - kukucskált ki két ujja közül. Adam a kezébe adott két poharat és egy mindent elmondó pillantást vetett rá. Ben gyorsan lelépett Adam pedig újra nekem esett. 

- Menyünk be a szobába! - toltam el kicsit magamtól. Adam bólintott majd felkapott az ölébe és a szobába vitt.

Este segítettem Adamnak összepakolni és megnyugtattam hogy rendben leszek nélküle meg amúgy is itt vannak a fiúk és vigyáznak rám. Vacsora után még átjöttek Tomék és amíg ők Adammal megbeszélték a dolgokat addig én Annával társalogtam a szobában.

- Drágám, biztos minden rendben van veled? - fordított magával szembe miután kiadtam magamból a vacsorát.

- Persze csak szerintem elkaptam valami vírust. - ültem vissza az ágyra. 

- Ha nem tudnám hogy nem lehet gyereked egyből azt mondanám hogy terhes vagy. - mosolygott keserűen - Pedig jó lenne már még egy unoka. - sóhajtott. Kicsit rosszul éreztem magam amiért nem ajándékozhatom meg őket egy gyerekkel. Annyi mindent köszönhetek Adamnek és a családjának hogy talán sosem tudom majd meghálálni nekik. Az életemnek teljesen más értelme lett amióta ebbe a családba tartozom. Nem kell attól félnem hogy éhen halok abban a hideg porfészekben vagy egy barom újra megfenyeget vagy egész mást tervez ellenem. Határozottan boldog vagyok. 

- John még akcióba lendülhet! - mosolyogtam rá amin ő is elmosolyodott. Még beszélgettünk kicsit majd Tom szólt hogy indulnak. Miután elköszöntünk tőlük még ellenőriztük Adam csomagját majd nyugovóra tértünk.

Az éjszaka alig aludtam valamit. Émelyegtem és hánytam is többször. Tényleg el kell mennem egy orvoshoz.
Egy újabb rosszullét után már vissza sem feküdtem inkább vettem egy forró fürdőt majd mielőtt Adam felkelt volna készítettem neki reggelit.

- Kicsim ébresztő! Lekésed a repülőt! - keltegettem Adamet hét után pár perccel. 

- Búj még ide egy kicsit! - nyitotta ki az egyik szemét és kicsit megemelte a takarót. Elmosolyodtam hisz iszonyat édes volt majd bebújtam mellé. 

- Szeretlek! - búgtam halkan a fülébe mire ő csak hosszan megcsókolt. Még feküdtünk egy kicsit egymás karjaiban majd készülni kezdtünk. Már most hatalmas gombóc van a torkomban és legszívesebben elsírnám magam és kérném hogy maradjon itt velem de tudom hogy nem tehetem. Vettem pár mély levegőt aztán felöltöztem. Miután Adam megreggelizett ő is felöltözött majd miután elköszönt a srácoktól és a lelkükre kötötte hogy vigyázzanak rám sikerült elindulnunk. 

- Kérlek vigyázz magadra! - simította meg az arcom - Ha leszállt a gép hívlak! - ölelt szorosan magához - Nagyon szeretlek! - csókolt meg. Kezemet a nyaka köré fontam és szorosan bújtam hozzá. Éreztem ahogy a meleg könnycseppek végigfolynak az arcomon és tudtam hogy most már nem tudom vissza fojtani a bennem lévő érzelmeket. 

- Kérlek ne sírj! - törölte le a könnyeimet és egy apró csókot nyomott az ajkaimra - Mennem kell szívem! - pillantott a váróban lévő nagy órára ami már kilencet mutatott és megkezdődött a becsekkolás. 

- Vigyázz magadra! - öleltem meg újból - Szeretlek! - csókoltam meg. Adam nehezen de a kapuhoz ment majd utoljára rám nézett és azt tátogta 'szeretlek'. Még álldogáltam kicsit ott majd felvettem a kabátomat és az autóhoz siettem. A hideg őszi levegő csípte az arcom így gyorsan beültem Adam autójába és beindítottam. Szerencsére a nyár folyamán sikerült letennem a jogosítványt így könnyebb a közlekedés is. 

Miután hazaértem és kitakarítottam úgy döntöttem elmegyek egy orvoshoz. Átöltöztem majd újra útnak indultam.

Alig fél óra kocsikázás után megérkeztem a rendelőhöz ahol meglepően kevesen voltak így hamar sorra kerültem.

- Jó napot Miss Summers! Kérem mondja el mi a panasza! - nézett rám  szemüvege mögül egy kedves arcú ötvenes éveiben járó férfi. 

- Napok óta émelygek és többször hánytam. - kezdtem el sorolni 

- Mondja kisasszony nem lehet hogy terhes? - tette fel a kérdést

- Nem sok esély van rá! - sóhajtottam 

- Én azért csinálnék egy tesztet és veszünk egy kevés vért is. Jöjjön üljön le. - mutatott egy székre. Egy kedves tőlem nem sokkal idősebb ápoló jött oda majd miután levette a vért, a kezembe adott egy tesztet majd megmutatta merre van a mosdó és egyedül hagyott....