Freedom - 9.rész
Sziasztok! Meghoztam a Freedom új részét. Remélem tetszeni fog!:))
Nagyon várom a véleményeteket! ;)
Jó olvasást nektek és élvezzétek ki a hétvégét. (:
A barátom nagyon szereti ezt a zenét és nemrég megmutatta nekem is. Szerintem Lilynek eszméletlen hangja van és ez a szám nos hát egyből belopta magát a szívembe.:D
Hallgassátok! ;)
Remegni kezdtem ahogy hallottam a léptek közeledését.
- Ugyan már Lea! Nem kell ez a színjáték. Engedj be! - követelte. Nem mertem megszólalni sem csak szorongattam a telefonom és próbáltam megnyugtatni magam. A telefonom rezegni kezdet Matt volt az így azonnal felvettem.
- Figyelj rám Lea! 5 perc és a klubnál vagyunk! Maradj ott ahol vagy és nyugodj meg! - nyomta ki
- Tudom hogy bent vagy! Azt hiszem beszélnünk kell néhány dologról, szóval nyisd ki az ajtót! - a hangja egyre idegesebb lett. Ismét nem válaszoltam és csak abban reménykedtem, hogy a fiúk minél hamarabb megérkeznek - Nem mondom többször! Nyisd ki azt a kurva ajtót te ribanc! - kezdte el ütni az ajtót. Még jobban remegni kezdtem és csak úgy törtek elő a rosszabbnál rosszabb emlékek.
Még csak 18 voltam amikor megismertem Jasont. Minden nagyon jól indult és boldogok voltunk. Az elején nem vettem észre vagy talán nem is akartam észrevenni azt ahogy Jason egyre jobban kezd belebonyolódni a drogkereskedésbe. . Az elején még nem is drogozott de a szer a hatalmába kerítette őt is. Hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy ebből nagy baj lesz és hogy szálljon ki a dologból nem foglalkozott vele.
Pár hónap múlva azon kaptam magam hogy félek. Jason folyamatosan belőve jött haza és ha nem azt tettem amit ő mondott megvert. Eleinte bocsánatot kért és elmondta százszor hogy nem fog többet megütni de persze ez nem így történt.
A pohár akkor telt be mikor egyik este hazajött belőve és minden szó nélkül ütni kezdett. Az volt a szerencsém hogy a szomszéd meghallotta ahogy segítségért kiabálok és kihívta a rendőröket. Amikor kijöttek már alig voltam magamnál de emlékszem hogy mindenhol véres voltam.
Több mint egy hétig feküdtem a kórházban. A gyomrom a rúgásoktól bevérzett és eltörött pár bordám is. Az arcom kék és zöld színben játszott a zúzódásoktól.
Jasont a bíróságon láttam utoljára mikor ellene tanúskodtam. Reménykedtem benne hogy nem látom többé.
- Lea nyisd ki én vagyok az Adam! - tértem vissza és gyorsan oda kúsztam az ajtóhoz majd kinyitottam - Istenem! - ölelt rögtön magához és simogatta a hátam - Nyugodj meg már minden rendben van. Matt kihívta a rendőröket akik azt mondták hogy visszaviszik a sittre amiért zaklatott. Nyugi! - nyugtatott tovább
- Annyira féltem! - öleltem szorosabban magamhoz.
- Már minden rendben van, nyugodj meg! Gyere, mennyünk haza! - segített felállni és rám terítette a zakóját majd összeszedte a cuccaimat és elindultunk ki a klubból.
- Lea! - ölelt meg egyből Matt mikor kiértünk a bárból - Minden rendben van? - nézett a szemebe
- Most már igen! - bólintottam egy aprót és szorosabban összehúztam magamon a zakót mikor megláttam a villogó rendőrautót. Abba fogom hagyni. - Köszönöm! - öleltem meg.
- Gyertek hazaviszlek titeket. - mondta Matt miközben az autó felé sétáltunk. Hazafelé végre sikerült abbahagynom a sírást és a remegéstis de még mindig a történtek hatása alatt voltam..
- Biztos jól vagy? - kérdezgetett Matt már Adam lakásában.
- Igen de jobb ha most lefekszem! - mosolyodtam el halványan majd adtam egy puszit az arcára - Köszönöm! - öleltem meg majd a szobába mentem és elmentem zuhanyozni. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem sírtam a zuhany alatt. Folyton az jár a fejemben hogy mi történt volna hogyha Matt és Adam nem érnek oda időbe. Az az állat akár meg is ölt volna.Gyorsan megráztam a fejem és inkább belebújtam Adam egyik pólójába és befeküdtem a puha ágyba. Persze egyből el is aludtam és majd csak másnap ébredtem fel, Adam motoszkálására.
- Ne haragudj hogy felébresztettelek! - kért bocsánatot mikor észrevette hogy mosolyogva őt nézem.
- Semmi baj! Ideje lesz kimásznom az ágyból! - mondtam miközben az órára pillantottam ami 11 órát mutatott.
- Jobban érzed magad? - ült le az ágyra.
- Igen már sokkal jobban! - mosolyogtam rá - Gondolom Matt elmesélt mindent..- hajtottam vissza a fejemet a párnára.
- Igen el! - mondta halkan - Sajnálom azt ami veled történt!
- Régen volt már! - ültem fel - El tudsz vinni bevásárolni? - kezdtem el felöltözni. Nem szeretnék a szobában poshadni depressziósan. Legalább így el tudom terelni a gondolataimat.
- Ne halasszuk el inkább a vacsit? - kérdezte kedvesen miközben felállt az ágyról.
- Nem szeretném! Jól vagyok és legalább így nem gondolok rá! - mosolyogtam vissza - El tudsz vinni akkor?
- Persze! A tegnap történtek után egy percre sem hagylak magadra! - ölelt meg hátulról majd magával szembe fordított - Szeretlek! Nagyon aggódtam érted! - simította meg az arcom.
- Én is szeretlek! Jó hogy itt vagy! - öleltem meg majd megcsókoltam.
- Mehetünk?- kérdezte Adam miután befejeztem a rám kényszerített reggelit.
- Persze! - vettem fel a cipőmet és a vállamra kaptam a táskámat. Útközben megbeszéltük hogy mi legyen a vacsi majd miután megérkeztünk a szupermárketbe és egy bő 2 órás vásárlás után sikerült mindent megvennünk. Adam nagyon aranyos volt és rengeteget nevettünk így sikerült jobb kedvre derítenie.
- Várj majd én viszem! - vette ki a kezemből a táskákat majd elindult a lakás felé. Elmosolyodtam majd én is követtem.
Miután kipakoltunk én a konyhába vonultam és nekiláttam főzni.
- Adam csörög a telefonod! - kiáltottam fel a szobába amire a válasz az volt 'vedd föl'. Lejjebb vettem a gázt majd egy gyors kéztörlés után felvettem a telefont.
- Adam Parker telefonja, itt Lea Summers beszél!- szóltam bele.
- Szia Lea, Anna vagyok! Csak szólni szeretnék hogy késünk kicsit! Ne haragudjatok! - kért bocsánatot.
- Nincs semmi gond! - válaszoltam kedvesen - Köszönöm, hogy szóltál!
- Ez csak természetes! Szia! - köszönt el majd letette én pedig folytattam a főzést. Miután kész lett a leves és a sütit is betettem a sütőbe nekiláttam a spagettinek.
Még fél óra sütögetés és főzés után teljesen készen lettem. Gyorsan bepakoltam az edényeket a mosogatógépbe majd megterítettem.
- Mit ezek a remek illatok? - mászott le az emeletről Ben
- Remélem hogy a vacsoráról beszélsz! - mosolyogtam rá miközben az utolsó simításokat végeztem az asztalon.
- Természetesen! . ült le vigyorogva a pulthoz.
- Elmegyek készülődni! A kaját addig be ne fald! - néztem rá szúrósan majd a szobába siettem. Adam édesen szuszogott az ágyon ezért halkan közlekedtem. Gyorsan ledobtam a ruháimat majd beálltam a forróvíz alá. Épp a hajamat mostam mikor két kéz fonódott a derekam közé és húzott magához majd a vállam hegyére nyomott egy puszit.
- Ki aludtad magad? - fordultam Adam felé mosolyogva és a kezem a nyaka köré kulcsoltam.
- Igen csak hiányoztál! - pislogott álmosan majd nyomott egy puszit a számra. Hihetetlenül édes volt.
- Szeretlek! - csókoltam meg amit ő egy vadabb csókkal viszonzott és szorosabban ölelt magához. - Tudod hogy mos nem lehet! - toltam el magamtól - A szüleid bármikor itt lehetnek.
- Tudom! - sóhajtott majd nyomott egy puszit a kulcscsontomra és folytatta a zuhanyzást. Miután én kész lettem visszaslisszoltam a szobába és a ruháim között kezdtem válogatni. Végül egy világos csőszárú farmer és egy fekete pánt nélküli egyszerű csőtopp mellett döntöttem amire felvettem egy világos barna kardigánt. Gyorsan kisminkeltem magam a hajamat pedig hagytam magától megszáradni.
- Gyönyörű vagy! - ölelt meg hátulról Adam. Már ő is fel volt öltözve és iszonyatosan szexi volt.
-Te is jól nézel ki! - fordultam felé és nyomtam egy apró puszit a szájára. - Úristen! Csengettek! - kaptam észbe és pár másodperc múlva már az ajtóban álltunk mind a ketten,
- Sziasztok! - köszönt vidáman szüleinek Adam majd kijjebb tárta az ajtót hogy be tudjanak jönni.
- Lea drágám! - ölelt meg Anna - Csodásan nézel ki! - tolt el magától és végig nézett rajtam.
- Köszönöm! Te is nagyon csinos vagy! - mosolyogtam rá miközben egy kósza tincset a fülem mögé tűrtem.
- Jó estét Mr. Parker! - köszöntem neki kedvesen.
- Kedvesem! Szólíts csak Tomnak és ne haragudj a múltkori viselkedésem miatt! Most már tudom hogy te egy nagyon kivételes lány vagy! - Ölelt magához amit én is viszonoztam.
- Lisa és John? - kérdezte Adam miközben a nappali felé tartottunk a bárszekrényhez.
- Mindjárt jönnek csak még lefektetik a csöppséget! - válaszolta Anna - Ben és Alex? - nézett körbe
- Szerintem jönnek ők is mindjárt! - válaszoltam miközben leültem mellé a kanapéra. Adam és Tom a bárpultnál jókedvűen beszélgettek és nevettek. Talán kicsit javult a kapcsolatuk és sikerül elszakadniuk a munkától.
- Mond szívem minden rendben van? Olyan sápadtnak tűnsz és mintha fogytál volna. - nézett rám aggódva Anna.
- Persze minden rendben van! - mosolyogtam rá - Csak néha vannak rossz időszakai az embernek. - rántottam meg alig észrevehetően a vállam
- Rám számíthatsz drágám bármiről legyen is szó. Nagyon megkedveltelek és ahogy Adam áradozik rólad. Nagyon szeret téged és még sosem láttam ilyennek.- fogta meg a kezem.
- Néha attól félek hogy túl gyors ez az egész! - sütöttem le a szemem
- Ugyan már! Látom ahogy ránézel és ez szerelem, ennél nem kell több! - ölelt finoman magához amit a csengő szakított félbe. Gyorsan az ajtóhoz siettem és kinyitottam.
- Sziasztok! - köszöntem Johnnak és Lisnek - Gyertek be!
- Ne haragudjatok a késésért de Emma az Istenért sem akart elaludni! - kért bocsánatot Lis miközben levette a kabátját és a fogasra akasztotta
- Semmi gond! Nagyon csinos vagy Lis! - dicsértem meg. Remekül állt neki ez az egyszerű barna ruha amit egy övvel dobott fel.
- Köszönöm te is remekül festesz, bár mintha vékonyabb lennél. - vett jobban szemügyre. Igazság szerint tényleg fogytam és kicsit rosszul is éreztem magam de szerintem ez csak a történtek miatt van.
- Dehogy csak a fekete slankít! - mosolyogtam rá miközben visszatértünk Annához. John már rég a fiúk társaságában volt és nagyon jól érezték magukat.
- Nem vagytok még éhesek! - sétáltam oda hozzájuk és Adamhez bújtam.
- Ami azt illeti én már megéheztem. - kortyolt bele a whiskey-ébe Tom.
- Rendben akkor tálalom a vacsit. - mosolyogtam rájuk majd a konyha felé vettem az irányt. Szerencsére Lisa volt olyan aranyos és segített felszolgálni az ételeket így könnyebben ment minden.
- Fiam el is felejtetted mondani hogy Lea ennyire jól főz. - nézett fiára Tom.
- Bocs apa. Titokban akartam tartani. - vigyorgott édesen.
- Lisa, hogy van Emma? Olyan rég láttuk már! - nézett az említettre Anna
- Remekül. Mostanában még virgoncabb mint volt és persze ebben valaki társul hozzá. - nézett Johnra amin mosolyognom kellett.
- Na és ti gyermekeim? - nézett ránk Anna - Mikorra terveztek valami komolyabbat? - kétségbeesetten néztem Adamre. Nem szeretnék elsietni semmit. Főleg a házasságot nem..
- Anya! - nézett szúrósan Adam anyjára - Leával még csak nem rég költöztünk össze. Ezek a dolgok mind nagy felelősséggel járnak. Előbb egymást kell megismernünk. -fogta meg a kezem és finoman megszorította. Annyira boldog vagyok hogy ő is így gondolja és hogy itt van mellettem.
- De azért ugye gyereket szeretnétek? - mosolygott édesen Anna. Az ereimben meghűlt a vér és a villa ugyan ilyen gyorsasággal esett ki a kezemből. Értetlen tekintetek soka vett körül.
- Mikor 15 voltam egyedül mentem haza. Tél volt és már sötét volt odakint és természetesen nem egy jó környéken laktunk. Már majdnem hazaértem mikor belém kötött pár utcagyerek és rángatni kezdtek és az egyik le akarta tépni a táskám. Nem hagytam magam és próbáltam elszaladni de az egyikük előrántott egy kést. Innen minden olyan gyorsan történt és alig emlékszem már rá. Próbáltam elszaladni de megcsúsztam és a késbe estem. A fiúk persze elszaladtak engem pedig ott hagytak. Segítségért kiabáltam mert szőrnyű fájdalmaim voltak és minden tiszta vér volt. Aztán már csak a kórházra emlékszem. Az orvos azt mondta sok vért veszítettem és meg kellett műteni. A méhem olyan súlyosan megsérült hogy 80% hogy soha többé nem lehet gyerekem. - meséltem el majd felálltam és fürdőbe siettem. Mindig nagyon fájdalmas erről beszélnem. Aki nem élt át hasonlót meg sem értheti milyen ez. Egyedül voltam 15 évesen..teljesen egyedül..
- Kicsim bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtón Adam - Hé ne sírj! - ölelt magához - Minden rendben van! - puszilta meg a fejem.
- Sajnálom! - töröltem le néhány kicsorduló könnycseppemet.
- Szeretlek! - csókolt meg lassan és finoman - Gyere mennyünk vissza! - fogta meg a kezem és finoman az ajtó felé húzott.
Az este lényegében nagyon jól sikerült és mindenki jól érezte magát. Miután mindenki elment gyorsan összepakoltam majd lemostam a sminkem és fáradtan estem be az ágyba. Pár perc múlva már az álmok világában lépkedtem.
Nagyon várom a véleményeteket! ;)
Jó olvasást nektek és élvezzétek ki a hétvégét. (:
Ölellek titeket és sok puszi :* ♥ Angel..
A barátom nagyon szereti ezt a zenét és nemrég megmutatta nekem is. Szerintem Lilynek eszméletlen hangja van és ez a szám nos hát egyből belopta magát a szívembe.:D
Hallgassátok! ;)
9.rész
Remegni kezdtem ahogy hallottam a léptek közeledését.
- Ugyan már Lea! Nem kell ez a színjáték. Engedj be! - követelte. Nem mertem megszólalni sem csak szorongattam a telefonom és próbáltam megnyugtatni magam. A telefonom rezegni kezdet Matt volt az így azonnal felvettem.
- Figyelj rám Lea! 5 perc és a klubnál vagyunk! Maradj ott ahol vagy és nyugodj meg! - nyomta ki
- Tudom hogy bent vagy! Azt hiszem beszélnünk kell néhány dologról, szóval nyisd ki az ajtót! - a hangja egyre idegesebb lett. Ismét nem válaszoltam és csak abban reménykedtem, hogy a fiúk minél hamarabb megérkeznek - Nem mondom többször! Nyisd ki azt a kurva ajtót te ribanc! - kezdte el ütni az ajtót. Még jobban remegni kezdtem és csak úgy törtek elő a rosszabbnál rosszabb emlékek.
Még csak 18 voltam amikor megismertem Jasont. Minden nagyon jól indult és boldogok voltunk. Az elején nem vettem észre vagy talán nem is akartam észrevenni azt ahogy Jason egyre jobban kezd belebonyolódni a drogkereskedésbe. . Az elején még nem is drogozott de a szer a hatalmába kerítette őt is. Hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy ebből nagy baj lesz és hogy szálljon ki a dologból nem foglalkozott vele.
Pár hónap múlva azon kaptam magam hogy félek. Jason folyamatosan belőve jött haza és ha nem azt tettem amit ő mondott megvert. Eleinte bocsánatot kért és elmondta százszor hogy nem fog többet megütni de persze ez nem így történt.
A pohár akkor telt be mikor egyik este hazajött belőve és minden szó nélkül ütni kezdett. Az volt a szerencsém hogy a szomszéd meghallotta ahogy segítségért kiabálok és kihívta a rendőröket. Amikor kijöttek már alig voltam magamnál de emlékszem hogy mindenhol véres voltam.
Több mint egy hétig feküdtem a kórházban. A gyomrom a rúgásoktól bevérzett és eltörött pár bordám is. Az arcom kék és zöld színben játszott a zúzódásoktól.
Jasont a bíróságon láttam utoljára mikor ellene tanúskodtam. Reménykedtem benne hogy nem látom többé.
- Lea nyisd ki én vagyok az Adam! - tértem vissza és gyorsan oda kúsztam az ajtóhoz majd kinyitottam - Istenem! - ölelt rögtön magához és simogatta a hátam - Nyugodj meg már minden rendben van. Matt kihívta a rendőröket akik azt mondták hogy visszaviszik a sittre amiért zaklatott. Nyugi! - nyugtatott tovább
- Annyira féltem! - öleltem szorosabban magamhoz.
- Már minden rendben van, nyugodj meg! Gyere, mennyünk haza! - segített felállni és rám terítette a zakóját majd összeszedte a cuccaimat és elindultunk ki a klubból.
- Lea! - ölelt meg egyből Matt mikor kiértünk a bárból - Minden rendben van? - nézett a szemebe
- Most már igen! - bólintottam egy aprót és szorosabban összehúztam magamon a zakót mikor megláttam a villogó rendőrautót. Abba fogom hagyni. - Köszönöm! - öleltem meg.
- Gyertek hazaviszlek titeket. - mondta Matt miközben az autó felé sétáltunk. Hazafelé végre sikerült abbahagynom a sírást és a remegéstis de még mindig a történtek hatása alatt voltam..
- Biztos jól vagy? - kérdezgetett Matt már Adam lakásában.
- Igen de jobb ha most lefekszem! - mosolyodtam el halványan majd adtam egy puszit az arcára - Köszönöm! - öleltem meg majd a szobába mentem és elmentem zuhanyozni. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem sírtam a zuhany alatt. Folyton az jár a fejemben hogy mi történt volna hogyha Matt és Adam nem érnek oda időbe. Az az állat akár meg is ölt volna.Gyorsan megráztam a fejem és inkább belebújtam Adam egyik pólójába és befeküdtem a puha ágyba. Persze egyből el is aludtam és majd csak másnap ébredtem fel, Adam motoszkálására.
- Ne haragudj hogy felébresztettelek! - kért bocsánatot mikor észrevette hogy mosolyogva őt nézem.
- Semmi baj! Ideje lesz kimásznom az ágyból! - mondtam miközben az órára pillantottam ami 11 órát mutatott.
- Jobban érzed magad? - ült le az ágyra.
- Igen már sokkal jobban! - mosolyogtam rá - Gondolom Matt elmesélt mindent..- hajtottam vissza a fejemet a párnára.
- Igen el! - mondta halkan - Sajnálom azt ami veled történt!
- Régen volt már! - ültem fel - El tudsz vinni bevásárolni? - kezdtem el felöltözni. Nem szeretnék a szobában poshadni depressziósan. Legalább így el tudom terelni a gondolataimat.
- Ne halasszuk el inkább a vacsit? - kérdezte kedvesen miközben felállt az ágyról.
- Nem szeretném! Jól vagyok és legalább így nem gondolok rá! - mosolyogtam vissza - El tudsz vinni akkor?
- Persze! A tegnap történtek után egy percre sem hagylak magadra! - ölelt meg hátulról majd magával szembe fordított - Szeretlek! Nagyon aggódtam érted! - simította meg az arcom.
- Én is szeretlek! Jó hogy itt vagy! - öleltem meg majd megcsókoltam.
- Mehetünk?- kérdezte Adam miután befejeztem a rám kényszerített reggelit.
- Persze! - vettem fel a cipőmet és a vállamra kaptam a táskámat. Útközben megbeszéltük hogy mi legyen a vacsi majd miután megérkeztünk a szupermárketbe és egy bő 2 órás vásárlás után sikerült mindent megvennünk. Adam nagyon aranyos volt és rengeteget nevettünk így sikerült jobb kedvre derítenie.
- Várj majd én viszem! - vette ki a kezemből a táskákat majd elindult a lakás felé. Elmosolyodtam majd én is követtem.
Miután kipakoltunk én a konyhába vonultam és nekiláttam főzni.
- Adam csörög a telefonod! - kiáltottam fel a szobába amire a válasz az volt 'vedd föl'. Lejjebb vettem a gázt majd egy gyors kéztörlés után felvettem a telefont.
- Adam Parker telefonja, itt Lea Summers beszél!- szóltam bele.
- Szia Lea, Anna vagyok! Csak szólni szeretnék hogy késünk kicsit! Ne haragudjatok! - kért bocsánatot.
- Nincs semmi gond! - válaszoltam kedvesen - Köszönöm, hogy szóltál!
- Ez csak természetes! Szia! - köszönt el majd letette én pedig folytattam a főzést. Miután kész lett a leves és a sütit is betettem a sütőbe nekiláttam a spagettinek.
Még fél óra sütögetés és főzés után teljesen készen lettem. Gyorsan bepakoltam az edényeket a mosogatógépbe majd megterítettem.
- Mit ezek a remek illatok? - mászott le az emeletről Ben
- Remélem hogy a vacsoráról beszélsz! - mosolyogtam rá miközben az utolsó simításokat végeztem az asztalon.
- Természetesen! . ült le vigyorogva a pulthoz.
- Elmegyek készülődni! A kaját addig be ne fald! - néztem rá szúrósan majd a szobába siettem. Adam édesen szuszogott az ágyon ezért halkan közlekedtem. Gyorsan ledobtam a ruháimat majd beálltam a forróvíz alá. Épp a hajamat mostam mikor két kéz fonódott a derekam közé és húzott magához majd a vállam hegyére nyomott egy puszit.
- Ki aludtad magad? - fordultam Adam felé mosolyogva és a kezem a nyaka köré kulcsoltam.
- Igen csak hiányoztál! - pislogott álmosan majd nyomott egy puszit a számra. Hihetetlenül édes volt.
- Szeretlek! - csókoltam meg amit ő egy vadabb csókkal viszonzott és szorosabban ölelt magához. - Tudod hogy mos nem lehet! - toltam el magamtól - A szüleid bármikor itt lehetnek.
- Tudom! - sóhajtott majd nyomott egy puszit a kulcscsontomra és folytatta a zuhanyzást. Miután én kész lettem visszaslisszoltam a szobába és a ruháim között kezdtem válogatni. Végül egy világos csőszárú farmer és egy fekete pánt nélküli egyszerű csőtopp mellett döntöttem amire felvettem egy világos barna kardigánt. Gyorsan kisminkeltem magam a hajamat pedig hagytam magától megszáradni.
- Gyönyörű vagy! - ölelt meg hátulról Adam. Már ő is fel volt öltözve és iszonyatosan szexi volt.
-Te is jól nézel ki! - fordultam felé és nyomtam egy apró puszit a szájára. - Úristen! Csengettek! - kaptam észbe és pár másodperc múlva már az ajtóban álltunk mind a ketten,
- Sziasztok! - köszönt vidáman szüleinek Adam majd kijjebb tárta az ajtót hogy be tudjanak jönni.
- Lea drágám! - ölelt meg Anna - Csodásan nézel ki! - tolt el magától és végig nézett rajtam.
- Köszönöm! Te is nagyon csinos vagy! - mosolyogtam rá miközben egy kósza tincset a fülem mögé tűrtem.
- Jó estét Mr. Parker! - köszöntem neki kedvesen.
- Kedvesem! Szólíts csak Tomnak és ne haragudj a múltkori viselkedésem miatt! Most már tudom hogy te egy nagyon kivételes lány vagy! - Ölelt magához amit én is viszonoztam.
- Lisa és John? - kérdezte Adam miközben a nappali felé tartottunk a bárszekrényhez.
- Mindjárt jönnek csak még lefektetik a csöppséget! - válaszolta Anna - Ben és Alex? - nézett körbe
- Szerintem jönnek ők is mindjárt! - válaszoltam miközben leültem mellé a kanapéra. Adam és Tom a bárpultnál jókedvűen beszélgettek és nevettek. Talán kicsit javult a kapcsolatuk és sikerül elszakadniuk a munkától.
- Mond szívem minden rendben van? Olyan sápadtnak tűnsz és mintha fogytál volna. - nézett rám aggódva Anna.
- Persze minden rendben van! - mosolyogtam rá - Csak néha vannak rossz időszakai az embernek. - rántottam meg alig észrevehetően a vállam
- Rám számíthatsz drágám bármiről legyen is szó. Nagyon megkedveltelek és ahogy Adam áradozik rólad. Nagyon szeret téged és még sosem láttam ilyennek.- fogta meg a kezem.
- Néha attól félek hogy túl gyors ez az egész! - sütöttem le a szemem
- Ugyan már! Látom ahogy ránézel és ez szerelem, ennél nem kell több! - ölelt finoman magához amit a csengő szakított félbe. Gyorsan az ajtóhoz siettem és kinyitottam.
- Sziasztok! - köszöntem Johnnak és Lisnek - Gyertek be!
- Ne haragudjatok a késésért de Emma az Istenért sem akart elaludni! - kért bocsánatot Lis miközben levette a kabátját és a fogasra akasztotta
- Semmi gond! Nagyon csinos vagy Lis! - dicsértem meg. Remekül állt neki ez az egyszerű barna ruha amit egy övvel dobott fel.
- Köszönöm te is remekül festesz, bár mintha vékonyabb lennél. - vett jobban szemügyre. Igazság szerint tényleg fogytam és kicsit rosszul is éreztem magam de szerintem ez csak a történtek miatt van.
- Dehogy csak a fekete slankít! - mosolyogtam rá miközben visszatértünk Annához. John már rég a fiúk társaságában volt és nagyon jól érezték magukat.
- Nem vagytok még éhesek! - sétáltam oda hozzájuk és Adamhez bújtam.
- Ami azt illeti én már megéheztem. - kortyolt bele a whiskey-ébe Tom.
- Rendben akkor tálalom a vacsit. - mosolyogtam rájuk majd a konyha felé vettem az irányt. Szerencsére Lisa volt olyan aranyos és segített felszolgálni az ételeket így könnyebben ment minden.
- Fiam el is felejtetted mondani hogy Lea ennyire jól főz. - nézett fiára Tom.
- Bocs apa. Titokban akartam tartani. - vigyorgott édesen.
- Lisa, hogy van Emma? Olyan rég láttuk már! - nézett az említettre Anna
- Remekül. Mostanában még virgoncabb mint volt és persze ebben valaki társul hozzá. - nézett Johnra amin mosolyognom kellett.
- Na és ti gyermekeim? - nézett ránk Anna - Mikorra terveztek valami komolyabbat? - kétségbeesetten néztem Adamre. Nem szeretnék elsietni semmit. Főleg a házasságot nem..
- Anya! - nézett szúrósan Adam anyjára - Leával még csak nem rég költöztünk össze. Ezek a dolgok mind nagy felelősséggel járnak. Előbb egymást kell megismernünk. -fogta meg a kezem és finoman megszorította. Annyira boldog vagyok hogy ő is így gondolja és hogy itt van mellettem.
- De azért ugye gyereket szeretnétek? - mosolygott édesen Anna. Az ereimben meghűlt a vér és a villa ugyan ilyen gyorsasággal esett ki a kezemből. Értetlen tekintetek soka vett körül.
- Mikor 15 voltam egyedül mentem haza. Tél volt és már sötét volt odakint és természetesen nem egy jó környéken laktunk. Már majdnem hazaértem mikor belém kötött pár utcagyerek és rángatni kezdtek és az egyik le akarta tépni a táskám. Nem hagytam magam és próbáltam elszaladni de az egyikük előrántott egy kést. Innen minden olyan gyorsan történt és alig emlékszem már rá. Próbáltam elszaladni de megcsúsztam és a késbe estem. A fiúk persze elszaladtak engem pedig ott hagytak. Segítségért kiabáltam mert szőrnyű fájdalmaim voltak és minden tiszta vér volt. Aztán már csak a kórházra emlékszem. Az orvos azt mondta sok vért veszítettem és meg kellett műteni. A méhem olyan súlyosan megsérült hogy 80% hogy soha többé nem lehet gyerekem. - meséltem el majd felálltam és fürdőbe siettem. Mindig nagyon fájdalmas erről beszélnem. Aki nem élt át hasonlót meg sem értheti milyen ez. Egyedül voltam 15 évesen..teljesen egyedül..
- Kicsim bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtón Adam - Hé ne sírj! - ölelt magához - Minden rendben van! - puszilta meg a fejem.
- Sajnálom! - töröltem le néhány kicsorduló könnycseppemet.
- Szeretlek! - csókolt meg lassan és finoman - Gyere mennyünk vissza! - fogta meg a kezem és finoman az ajtó felé húzott.
Az este lényegében nagyon jól sikerült és mindenki jól érezte magát. Miután mindenki elment gyorsan összepakoltam majd lemostam a sminkem és fáradtan estem be az ágyba. Pár perc múlva már az álmok világában lépkedtem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése