Titkok a múltból - 2.rész

Sziasztok! Meghoztam a 2.rész átdolgozását. Jó olvasást és várom a visszajelzéseket!  :)

                                                                                                   Angel.

2.rész

Amíg én azon gondolkodtam hogyan éljem túl az éjszakát addig az autóban a következőbeszélgetés zajlott le.

*Autóban* 

- Most ez komoly? - akadt ki Bill

- Ne bomolj, figyelj. - szolt rá Tom aki szemével végig a lány távolodó alakját követte. Alaposan szemügyre vette a törékeny teremtést, és nem kerülhette el figyelmét a lányon lévő temérdek folt és heg sem. Mentegethette magát, hogy a verseny ezzel jár de Tom tudta, hogy itt többről van szó. Túl vékony és annyira visszahúzódó, túlságosan is. A lány nagy bajban van. 

Bill leállította a motort és figyelt a többiekkel együtt. Látták ahogy megragadja a karját és hogy hogyan viselkedik vele. 

- Most mit csináljunk? Azt mondta menjünk haza. - kezdett bele Bill - alig ismerjük még, nem tudhatjuk biztosra hogy ez az aminek látszik. 

- Bill ez pontosan az aminek látszik. - mondta higgadtan Tom - Nem láttad mennyi heg és folt van rajta, nem vetted észre mennyire visszahúzódó és rejtegeti magát?! Fél. - egy rövid időre ikre szemébe nézett majd újra a ház felé siető lány alakját nézte. 

- Most mégis mi a terved? - kérdezte Georg 

- Várunk. - válaszolt Tom és kiszállt az autóból. 

*Nálam* 

Persze a lakás teljesen üres volt, a munkamániás szüleim most is dolgoztak, egyedül hagyva ezzel a szörnyeteggel.

- Kezdheted! - mondta és egyenesen a konyhába ment, kivette a szekrényből a whiskey-t, egy pohárba töltötte és inni kezdte.

- Tudod a rokonom David..

- A dúsgazdag bandamenedzser? - szakított félbe

- Szóval felajánlotta hogy menjek velük Európába egy turnéra, én pedig igent mondtam. - fejeztem be gyorsan. A pohár már repült is egyenesen neki a falnak.

- Mit csináltál? - kérdezte idegesen és újra belekortyolt az erős italba de most már az üvegből - Mit akarsz így kezdeni? El akarsz hagyni? - ívott újra

- Igen Alex, el akarlak hagyni. Nem szeretlek már, és szerintem nem kellene erőltetnünk ezt a kapcsolatot. - folytattam. Hihetetlen hogy ezeket én mondtam.

- De kinyílt a szád. - indult el felém és pillanatok alatt ott is termett - Nem gondolod hogy erről meg kellene kérdezned engem is?! - ivott bele újra az üvegbe.

- Nem szeretlek és ezen nem tudsz már változtatni. Te taszítottál el magadtól. - dőltek belőlem a szavak. Alex teljes erejéből arcon csapott én pedig a földre estem. Éreztem ahogy a vér lassan kifolyik a számon.

- Nem szeretsz már ha?! Lássuk most is így gondolod ezt?! - ivott bele újra az üvegbe majd ezt is a falhoz csapta. Próbáltam felállni vagy csak elmenni a közeléből de nem volt erőm, Alex elkapott és maga felé fordított és jött egy újabb pofon, majd egy újabb.

- Engedj el Alex! - kértem. Már az egész arcom tiszta vér volt és éreztem hogy nem bírom sokáig - Vége van, menj haza. - mondogattam

- Menjek haza mi?! - kérdezte agresszívan - Ki vagy te hogy megmondd nekem mit csináljak?! - ledobott a földre és belém rúgott. A levegő beszorult és másodpercekig nem is voltam magamnál. Fájt, borzalmasan fájt, de össze szedtem magam és nagy nehezen felálltam.

- Nocsak, ennyire megszeretted a verést? - vigyorgott gonoszul - Kaphatsz még, ha nem tudod befogni! - közeledett újra és olyan erősen szorította meg a karom hogy azt hittem menten eltörik - Még lenne itt pár elintézni való dolog. - húzott a háló felé és már vetkőzött is le.

- Engedj el.-  álltam ellen és próbáltam kihúzni a karom kezei közül.

- Fogd be. - rángatott majd az ágyra dobot.

- Alex, kérlek ne tedd ezt. - fészkelődtem és próbáltam elmenekülni előle. De már késő volt. Leszorította a kezem és eltépte a pólóm. Hiába rugdostam a válasz csak egy újabb pofon volt. Kezdett minden elhomályosulni és nem is akartam magamnál lenni, mikor valaki leszedte rólam Alex mocskos testét. Tom volt. Megismertem a hangját.

- Takarodj innen! - húzott be neki egyet amitől Alex összerogyott - Húzz el innen és soha többé ne gyere vissza vagy feljelentelek. - ordított vele majd kilökdöste az ajtón. A fejem már nagyon fájt és éreztem hogy még több vér önti el a számat és az arcomat.

Erőt vettem magamon és a fürdőbe botorkáltam, megnyitottam a csapot, kiöblítettem a számat és lemostam az arcomról a vért..

- Várj segítek. - fogta meg gyengéden a kezem  Tom és leültetett a kád szélére. Bevizezett egy törölközőt és gyengéden a felrepedt ajkamhoz szorította - Hívok egy orvost. - nyúlt telefonjáért de én elkaptam a kezét.

- Kérlek ne! Nincs rá szükség. Jól vagyok csak pihennem kell. - motyogtam.

- Biztos vagy benne?- kérdezte aggódva amire én aprót bólintottam.

- A többiek? - kérdeztem

- Oda kint vannak, meggyőződnek arról hogy ez a vadállat tényleg el megy. - mondta - Sajnálom hogy nem korábban jöttem.

- Időben jöttél, megmentettél. - néztem rá. Elővett még egy törölközőt és óvatosan elkezdte letörölni az arcomon lévő maradék vért.

- Milyen rendszerességgel tette ezt veled? - kérdezte. Meglepődve néztem rá, biztosan észrevette a foltokat - Nem kell válaszolnod ha nem akarsz..- folytatta meggyötört pillantásom után.

- Szinte minden héten előfordult legalább egyszer - mondtam lassan - de volt mikor többször is. - válaszoltam. Láttam mennyire feldühíti ez az egész és legszívesebben megölné. Baromira fájt a szám és a hasam, kicsit kiegyenesedtem és jobban szemügyre vettem a rúgás nyomait.

- Tényleg orvos kellene. - hangoztatta Tom mikor meglátta mennyire piros a hasamon lévő folt.

- Nem kell. - néztem rá - Tudnál hozni egy pólót, az utolsó szoba az enyém. - motyogtam és megfordítottam a törölközőt.

- Itt van a pulcsim, vedd ezt fel. - adta rám fekete kardigánját és óvatosan összegombolta, hogy elfedje vele kényes testrészemet. Óvatosan megkapaszkodtam kezében és lassan felálltam, a konyha felé vettem az irányt.

- Rendbe kell hoznom a házat. - lépkedtem a konyha irányába. Sokkal jobban fájt a hasam mint amit vártam így néhány lépés után meg kellett állnom.

- Na azt már nem, gyere. - villámgyorsan az ölébe kapott és elindult a háló irányába.

- Tom kérlek. - próbálkoztam.

- Fejezd ezt be! Most csak magaddal kell foglalkoznod, nem másokkal. Nem is értem miért nem vettettél már hamarabb véget ennek a kapcsolatnak, hihetetlen vagy komolyan. Ez az ember egy vadállat. Inkább nem is akarom tudni miket művelt eddig veled. - oktatott ki miközben óvatosan letett az ágyra - Most pedig itt fogsz maradni, vagy ha nem hívom az orvost. - fenyegetett meg. Igaza volt, mindenben. Mindig is jobban meg akartam felelni másoknak ezzel teljesen háttérbe szorítva azt amilyen igazából vagyok.

- Köszönöm! - néztem fel rá, gyönyörű barna szemei aggodalommal voltak tele.

- Mi majd rendbe hozzuk a házat. - indult el kifelé és behajtotta maga mögött az ajtót. Hihetetlen hogy teljesen ismeretlenként többet tett értem mint a saját családom valaha is. Kicsit elérzékenyültem és a fájdalom is kezdett egyre erősebb lenni így akaratlanul is könnycseppek gördültek végig az arcomon. A szám már nem vérzett szerencsére de még mindig ugyan úgy fájt, sőt talán jobban. Próbáltam kicsit megnyugtatni magam, és aludni egy kicsit, de egyszerűen nem ment. Őszintén kicsit talán még féltem is de sokkal nagyobb volt a fájdalom mint a félelem. Nehezen és nagyon lassan felültem majd óvatosan leszálltam az ágyról és elindultam a konyhába valami bitang erős gyógyszerért.

- Tényleg hihetetlen vagy! - csattant fel Tom

- Csak kéne valami gyógyszer! - nyöszögtem és próbáltam nem elájulni.

- Egy orvos kéne! - jött közelebb és segített leülni - Hol tartjátok a gyógyszereket? -kérdezte.

- Bal felső polc. - motyogtam kábán.

- Te jó ég! - hallottam meg Bill hangját a hátam mögül, mit fog mondani ha meglát?! - Rosie jól vagy?!- jött közelebb és rám pillantott - Úr Isten, nem kellene egy orvos? - nézett ijedten testvérére aki már hozta is a vizet és a fájdalom csillapítót.

- Nem kell Bill, jól vagyok. - válaszoltam miközben elvettem a poharat és kivettem 3 szem fájdalomcsillapítót.

- Nem lesz az sok? - kérdezte újra. Megráztam a fejem és már le is nyeltem a csoda tévő pirulákat. Körbenéztem és a csempe még mindig tiszta vér volt és az egész helyiség bűzölgött az alkoholtól.

- Segítek jó? - néztem Tomra. Semmit nem mondott csak megrázta a fejét majd megadóan a kezembe adott egy rongyot és valami fertőtlenítőt. Lekuporodtam a kőre és már takarítottam is. Bill még mindig letaglózva állt. Kicsit sokkolta a dolog.

- Bill, ne csak ott állj, szólj a fiúknak és segítsetek ti is. - magyarázott neki Tom.  Bill nem reagált aztán újra rám nézett majd tette amit testvére mondott neki.

- Ennyire szörnyen nézek ki? - kérdeztem két fújás között.

- Csak egy kicsit. - hazudott. Óvatosan szedte össze a szilánkokat a földről majd alaposan feltörölte a földre borult italt. Lassan én is végeztem a kis vérfolttal, és a gyógyszer is hatni kezdett, kezdtem nagyon kába lenni.

- Tom - ásítottam nagyot - tényleg köszönöm hogy megmentettél. - próbáltam felállni a földről, sikertelenül.

- Gyere segítek. - guggolt le mellém és szorosan magához húzott és felemelt - Le kellene most már feküdnöd. - mondogatta

- Meg szeretném várni a fiúkat. - mondatomat egy újabb ásítás követte. Végszóra meg is érkezett a banda többi tagja is így Tomnak sikerült, hosszú győzködés után az ágyba cipelnie. Többre nem emlékszem, ahogy letett már aludtam is.

Kómásan nyitottam ki a szemem de egyből be is hunytam a beszűrődő fény miatt. Iszonyúan égett a szám az oldalam és a hasam pedig kibírhatatlanul fájt. Minden egyes mozdulattal csak nagyobb fájdalmat okoztam magamnak, de muszáj volt lezuhanyoznom és bevennem egy újabb adag gyógyszert. Nagy nehezen sikerült felülnöm és kivánszorognom a fürdőbe. Ledobtam magamról Tom hatalmas pulcsiját ami még mindig megőrizte fűszeres parfümének illatát aztán a tükör felé fordultam.

Ledöbbentett kinézetemen és azon mennyire  csúnyán néz ki és hogy fel van dagadva az oldalam. Egy zuhany biztosan segít.

Fél óra alatt sikerült lezuhanyoznom és kicsit rendbe hozni magam. Alapozóval sikerült elfednem a számon lévő sebet és az arcomon lévő piros foltot, de az oldalammal és az ott lévő fájdalommal nem tudtam mit kezdeni.

- Jó reggelt!- köszönt anya mikor hallotta hogy kinyílt a fürdő ajtaja.

- Neked is! - mondtam és villám gyorsan a szobába mentem. Igazából nem akartam vele találkozni, igazából senkivel nem akarok találkozni. Elég hogy a fiúk láttak így, nem akarom hogy sajnáljanak.

Mikor már nem hallottam anya csörömpölését a konyhába, kimerészkedtem és bevettem újra  néhány szem gyógyszert és kerestem valami ennivalót.  Miután végeztem elpakoltam magam után és visszabújtam a szobám falai közé.

Már épp majdnem elaludtam mikor megcsörrent a telefonom.

- Igen, tessék? - vettem fel félve

- Tom vagyok. - szólt bele erős férfias hangján ami egyből megnyugtatott

- Szia. - köszöntem

- Remélem nem ébresztettelek fel. Csak meg akartam kérdezni jobban vagy -e ? - szívott bele a cigarettájába.

- Mondhatni. - válaszoltam tömören. Elképzelni sem tudtam miért foglalkozik a nagy Tom Kauliz egy olyan lánnyal mint én. Akaratlanul is hallottam az összes róla terjedő pletykát és nő ügyeit amiből valljuk be nem volt kevés.

- Délután beugrunk a srácokkal ha nem gond. David is említette hogy majd beugrik. - folytatta

- Nem tudom hogy ez jó ötlet-e. - válaszoltam - Lehet ki kellene hagynom az utat. - gondolkodtam hangosan.

- Inkább maradnál itt, annak az állatnak a közelében?! - kérdezte cinikusan - Délután találkozunk. - nyomta ki a telefont. Értetlenül néztem a telefonom kijelzőjére és csak egy kérdés lebegett előttem MIÉRT?